A gondolat tettnek számít? Vagy csak a jól végiggondolt, okosan megálmodott tettek előidézője?

A gondolat LEHET kiváltója, megtermékenyítője tetteknek. Viszont nem minden gondolatot követnek tettek. Sok gondolat terméketlenül elszáll, folytatás nélkül marad és nem lesz nekik kézzel fogható eredménye. Ezek a gondolatok nem eredményeznek tetteket, ha úgy tetszik, tétlen gondolatok.

Abraham Lincoln mondta, hogy ha van hat órája kivágni egy fát, négy órát a fejsze élezésével tölt. Ez is a felkészülés fontosságáról szól, akárcsak a te eszmefuttatásod a gondolkodásról. (És a fejsze élezése tett, valós cselekvés, nem csak töprengés.) Viszont ha végül nem vágsz ki egyetlen fát sem, akkor ugyanúgy nem lesz tűzifád, mintha nem is gondoltál volna se a favágásra, se a fejsze élezésére. Hiába cselekedtél is a gondolkodás után, az is csak pótcselekvés, mert érdemi közelségbe nem kerülsz vele a célodhoz. Fázni fogsz, mert a cél elérése érdekében nem sikerült érdemi lépést tenned.

Minden felkészülés, előkészítés csak annyira hasznos, amennyire felhasználod őket a célok érdemi megvalósításához. Lehet pl 129 fele különféle módszert végiggondolni, pontosan megtervezni, lejegyzetelni a fa kivágásához, de bőven elég lenne csak egyet átgondolni és azt meg is valósítani. Az összes többi nem visz közelebb a célodhoz - sőt, az összes többi kidolgozása csak távolabb visz tőle, hogy elkezdd a favágást, mert felesleges alternatívák kidolgozásával töltöd az idődet ahelyett, hogy az első elkészült tervet megvalósítanád.

Persze lehet árnyalni a képet, mert ha az első módszerrel 6 óra kivágni a fát, az utolsóval meg 1 óra alatt meg van, akkor akar meg is spórolhatsz 5 óra munkát a tervezéssel. Viszont ha több mint 5 óra a tervezési folyamat, akkor pont el is veszíted mindazt az előnyt, amit megnyersz a hosszas tervezéssel.