Hogyan éltétek meg az elmúlt 2-2,5 évet?

De vallasi jelkep. Es mindenki szivarvanyozott. Pl face képek stb.

Lepontozokkal nem targyalok. Gusztustalan hogy érvek ellenérvek alapján nem lehet itt semmi epitőt.

Tekintsünk el attól, hogy ki hisz benne, ki nem. A népmeséknek is van tanulsága.

Mindenki találkozott már a lenti sztorival:

Az a történet jut eszembe a fenti kérdésről,amikor először olvastam Noé bárkájáról.

Noé mondta az embereknek, hogy özönvíz lesz.

Látták, hogy építi a bárkát.

Felajánlotta, hogy aki akar vele és a családjával tarthat.

Senkit nem érdekelt és mindenki bolondnak tartotta.

Aztán jött az özönvíz és mindenki tudja a végét.

Most kb ugyanezt érzem.

Mindenféle figyelmeztető jel van, olyan mintha az utolsó vörösen világító neonfény felé száguldanánk és mindenki el tudja olvasni, hogy baj van.

De mégsem csinálunk semmit.

Aztán meg nézünk majd nagyot, hogy ez most komoly?

Olyan irányt vett a világ, hogy teljességgel elképzelhetetlen dolgok természetesek lettek.

Minden eszméletlen módon felgyorsult, főként a fejlődés és az információ áramlása.

Mégis rohanunk a vesztünkbe így országos, mint világ szinten.

Kb 35 éves koromig olyan gyermeki örömmel néztem a világot és úgy éreztem, hogy megtaláltam a helyem benne. Szerettem a munkám, a munkahelyem, értelme volt minden napnak.

Ha lassan is,de haladtam előre.

Az elmúlt évek viszont teljesen megfordították ezt az egészet.

Szerencsére még anyagilag nem viselt meg a helyzet, legalábbis nem olyan szinten, hogy eszek vagy rezsit fizetek.

Sokkal inkább ez az erőszakos mindennel riogatás és a sok egymásnak ellentmondó és koordinálatlan információ áradat borít ki.

Gyakran olvasok minden témában hozzászólásokat.

Ennyire sosem lehetett belelátni az emberek fejébe.

Mindegy, hogy politika, gazdaság, divat, szórakozás, háború, járvány bármi, mindenen képesek összeugrani az emberek.

Nincs egy olyan információ, amiben 100%-ban bízni lehet.

Sehol, semmiről!

Mindenki mindenről olyan kinyilatkoztatásokat tesz, mintha legalábbis egy életet töltött volna az adott téma tanulmányozásával, mindezt azután, hogy reggel olvasott egy FB posztot a wc-n.

Olyan embereket látunk a médiában, hogy nulla teljesítmény, nulla létrehozott érték, nulla erkölcs és tömegek isszák az ostoba szavait.

Influenszervagyhogyaf.szbakellezt leírni! Ilyenek megélnek a mai világban szégyentelen magamutogatásból és ezekre akarnak hasonlítani a fiatalok? Azt hittem először valami betegség. Végülis az.

Olyan mértékben aggasztó ez, mint amikor 8 évesen már egyedül jártam iskolába és egyszer rossz buszra szálltam. Be voltam perecelve na.

De most is úgy érzem magam, hogy néha azt sem tudom eldönteni, hogy olvassak e még bármit is a hírekben vagy úgyis tökmindegy, mert csak még jobban összezavar.

Egyszerűen a nap 24 órája se volna elég utánajárni minden fontos témának.

Az viszont tény, hogy olyan mértékben és gyorsasággal romlik körülöttünk minden, hogy ez aggaszt.

Nem látok semmiféle kiutat.

Nyomasztó az egész.

Én így élem meg.

Nekem jó volt.

Az elmúlt 2-2.5 évben felnőttem. Megtaláltam mi az, ami igazán érdekel. Leérettségiztem, egyetemre mentem, már a szakdogámat írom, mesterképzést keresek. Kicsit önállósodtam, koliban laktam. Lett párom. Lett munkám, nem is akármilyen. Az életemben minden jó megmaradt (hobbik, barátok, stb)

Persze sokmindenben érintett a covid. Pl elmaradó érettségi szóbeli, érettségi bizonytalanság, nyelvvizsgaengedmény (🙄), elmaradó ballagás, gólyatábor, gólyabál, egyetemi programok, koliból hazaküldtek, online oktatás stb.

De pl megtanultam programozni.

MáN aSzt hiDtem, az Isti(22) számrendszert váltott... :DDD

Tény, hogy voltak "túllihegett" szegmensei a Covidnak de volt olyan ismerősöm, akit magával szólított, - meg is gyászoltam a néhai Kolléganőmet, aki kellemetlenül fiatalon távozott az árnyékvilágból. :(

Az emberiség talált olyan megoldásokat, amelyek alkalmasak lehetnek a Covidon túlmutatóan más területeken is arra, hogy pozitív hatást fejtsenek ki többek között a környezetvédelemre, - elég a példa kedvéért megemlíteni az otthon elvégezhető munkák otthon elvégzésének lehetőségét. -Nem terhelik az embereket az utazás "örömeivel" - úgy időben, mint pénzben és energiában - és a cégeknek is jobb lenne bizonyos helyzetekben, ha nem kellene annyira kiterjedt hátteret biztosítania egy munka elvégzéséhez, amihez semmi szükség a személyes jelenléthez. Korrekt az lenne, ha az otthoni munka elvégzésének hátterét és energiafogyasztásának kompenzációját magukra vállalnák és "többet érne" a fizetés is, ha nem költenék az emberek a jövedelmük 5-10 %-át mobilitásra...

A személyiségemből adódóan pozitívan éltem meg, hogy este nem randalírozhattak kint az emberek a köztereken a mások nyugalmát zavaró "szabadságban". -Soha nem értettem, hogy miért csak más emberek kárára képes néhány ember "kipihenni" magát!...

Jobban oda kellett figyelni részletekre, - meg is szedte magát nem egy cég a járvány által generált számító, nyerészkedő magatartásának folyományaként rendesen. -Persze erre nem érvényes az "extra profit" fogalom...

A háborút magas pozíciókat betöltő primitív emberek generálták, - sóvároghatok a következményeken, de érdemi beleszólásom, ráhatásom akkor sem lesz a fejleményekre. Gyomorforgatónak tartom viszont azt a részét ennek az egésznek, hogy gátlástalan emberek egy jól behatárolható csoportja itt is hozza magát: annak is feltornászták mesterségesen a csillagos ég fölé az árát, aminek aztán végképp nincs valódi indoka, hogy emelkedhet. Nagyjából minden észérvet sikerült kiirtani a normális emberek tudatából, ami felmerülhet arra, hogy miért érdemes itt élni, családot alapítani, - aki tud, menekül innen, mint patkányok a süllyedő hajóról, lényegében semmi nincs, ami marasztalhatná ezeket az embereket.

Sikeresen lezajlott a környezetemben egy "közös képviselő" váltás, - a régebbi korrupt helyett sikerült megválasztani egy sokkal korruptabbat. De ez csak egy "mikro-sikertörténet"! :)

Mondjuk kevés olyan közösség van, ahol a közös képviselő nem csak a sarcok szorgalmas szedegetéséről szól mindösszesen, a behajtásról és a folyamatos mellébeszélésről, ígérgetésről, emberek hülyére vételéről. "Örömmel" nyugtázhatom, hogy e tekintetben teljesen átlagos a mi "képviselőnk" is!

Ha csak és kizárólag a saját álláspontomról kérdez bárki is, én jobban éreztem magam akkor, amikor lezárások voltak, mert sokkal többet dolgoztam, igaz, de sokkal jobban ki is tudtam magam pihenni. A pihenés tényleges pihenésről szólt - és nem arról, hogy az utcán randalírozókat, szándékosan csörömpölőket hallgattam. -A motorok este 22:15 körüli szándékos bömböltetését az utcán ebbe a kategóriába sorolom!

Hát a COVID-helyzet nekem szinte csak pozitívat hozott.

A szakmámban egy sor cégnél van nagyon sok home office, ami hatalmas segítség és olyan módon, hogy heti 1-2 nap be KELL járni és a csapat így rendszeresen találkozik, így csak pozitív oldalát látom.

Egy nehéz esti egyetemi szak végén vagyok, ahol életmentő volt a távoktatás, még úgy is, hogy én relatív keveset csaltam, azaz általában ugyanúgy tanultam és egyedül csináltam a zh-kat, vizsgákat, csak a kevesebb utazás miatt több időm volt. Nomeg a szünetek, lyukasórák, munka és órák közötti idő is.

Elkezdtem rendszeresen sportolni, heti 3 órát minimum, de idális esetben 5-6-ot, így a korábban rettenetes, csapnivaló állóképességem sokat javult. A futást nagyon megszerettem, már edzőm is van.

Sok egyedüllétet igénylek, így olyan szempontból is segített a távoktatás és a home office, hogy így volt energiám a saját barátaimra.

2020 tavaszán mondjuk fájdalmas volt az a felismerés, hogy a "karantén" alatt ugyanolyan az életem, mint az előző években, és főleg a tanulás miatt (ez előtt az egyetem előtt is voltak sulik és autodidakta tanulás is). Viszont azóta egyre több programot próbálok belezsúfolni a nyaraimba, sőt, az egész évbe.

A gazdasági helyzet még nem érint. Talán azért is, mert már eleve az volt a mondásom, hogy azokat a kajákat, amiket általában szeretnek az emberek, én nem és fordítva, erre jött még két szigorú diéta - az érintett élelmiszerek ára MÉG nem változott. Viszont magánorvosokhoz kell járnom sajnos, az fáj.

Viszont a háború miatt félek, nem tudom, végül mekkora lesz, mennyiben fog érinteni.

Valamint a választások is...

Szingli vagyok, mindjárt 30 és fogalmam sincs, hogyan ismerkedjek úgy, hogy konkrétan 1 éven belül lépni szeretnék ebből az országból. Apummal se tudom, mi lesz.

De nekem nincs maradásom. Nekem elfogadás, elfogadó légkör kell, olyan ország, ahol nyitnak az újra, a jobbra, ahol elfogadják azt a viselkedést, ami a társadalomra NEM káros, de büntetik, ami káros (itthon pont fordítva van), ahol korszerű a felfogás minden téren (háziállatok tartása, egészség és minden), ahol a kormány célja az okos, egészséges, tenni akaró ember, ahol a nép zömének felfogása olyan, hogy hisz abban, hogy amiért küzd, azt el is éri.

Egy szingli, közel 30 éves nő mit tegyen ilyen helyzetben? :(