Hogyan éltétek meg az elmúlt 2-2,5 évet?

Nekem nagyon intenzív volt. Az általad felsorolt okokból is, illetve a saját életem eseményei miatt is. Voltak benne hatalmas mélypontok, zokogva megkönnyebbülés, csalódás emberekben...

Sok dolgot átformált bennem azzal kapcsolatban, hogy mi fontos számomra az életben.

A Covid majomkodás nálam kifejezetten pozitív kimenetelű volt.

Sok ismerőssel összejártunk, kijártunk túrázni, mivel máshova nem tudtak menni. Épületek a kapcsolataim. Munkánk is volt így még jobb is volt, hogy nincsenek tele az utak meg a város. Sikerült lakást is vennem így anyagilag is előrébb tartok.

Viszont ez a háború és válság marhára nem kellett volna, érzem, hogy napról napra több a kiadásom és nem lehet előre tervezni semmit.

A covidos időszak megváltoztatta az életem, szó szerint. 19 éves vagyok, 17 voltam, amikor jöttek a lezárások, 2 hétig nincs iskola stb stb.

A 2 hét off suliból nem 2 hét lett, de ennek örülök, mert ennek hatására életmódot váltottam és leadtam 35kgot, azóta pedig heti szinten 5x járok konditerembe.

Konkrétan 0 mozgásról, egyik napról a másikra.. Ha nem lett volna covid, valószínűleg még mindig elhízott lennék.

1)

Ledöbbenések sorozata, hogy "te jó ég, ilyet is megélek!", mert álmomban nem hittem hogy ilyenek tényleg megtörténhetnek. (Igen valahol az ember tudja hogy a lehetőség mindig ott van de azért mégis)

2) A covidnál kicsit reménykedtem, hogy ha már eljutottunk addig, hogy kicsit leálljon a világ, áthelyeződjön a hangsúly valami másra mint a 'kint', meg hogy mit mutatunk, meg hogy termeljünk és fogyasszunk még többet, akkor elindul valamilyen változás, ráebrednem sokan, hogy nem feltétlenül ez a legegeszsegesebb életmód nekünk se, másoknak se, meg a Földnek se. Ennek ellenére: nem. Kiléptünk a mókuskerekből, és minden visszaállt, úgy ahogy eddig volt, sőt, még háromszoros sebességre kapcsolva a mókuskereket.

3) Olyan döntések és változtatások meghozatalára kényszerültem, amit soha nem hittem volna, hogy megteszek, vagy meghozok. Utólag visszagondolva, nagyon jól tettem, hogy amiből kiléptem - kiléptem, amit elkezdtem - elkezdtem, semmi penzért nem lennek hajlandó visszamenni, nem is ugyanaz az ember vagyok, nem is működne, eszembe se jutna, semmi ertelme nem lenne.

Mégis az uj helyzetemet úgy élem meg, hogy igazából nem vezetett sehova, egy időre jó, alkalmazkodok, egész jól megbarátkozok/-tam vele, de nem tudom meddig fog tartani, meddig számíthatok rá, talán valahol nem is szeretnék sokáig szamítani rá, ugyanakkor annyira nem rossz, sőt nagyon is hálás vagyok érte és valahol mégis szeretnék szamítani rá (Ez az a rész, ahol már sajat magam se bírom követni)

Továbbra is úgy vagyok vele, hogy valamilyen változásra vágyok, mert ezt ami most van ideiglenes megoldasnak érzem, tűzoltasnak, hogy na addíg amíg...akármi....addig legyen, meg éljünk túl aztan majd utána meglátjuk.

Ha egy mondatban kéne összefoglalni, én így éltem meg:

"Alakul, mint púpos gyerek a prés alatt"

Ebben minden benne van. 😅

Hát azért én vittem magam elég sokáig a covid meg se kottyant, kicsit idegesítő volt, mot a válság azért parás mert még mindig cska bontakozik ki, nekem most a KATA kicsit bebaszott, valahog yát kell szerveznem magam a több mint dupla kiadásra havonta, illetve a fakivágás történet is vészjósló a számomra, sokkat többet adnak az erdők mint egy kis meleg, ráadásul lenne más megoldás...fűteni árrammal is lehetne azt meg alapból is termelünk, ha a kormány nem rakna a saját áramára 40% adót legalább az iskolák felé megoldás lehetne...

szóval emiatt féltem a jövőt...a kevertfajú dolog engem ne érint, d emár megint ki lett pécézve egy kis csoport az országban akit letagadunk...

Várom hogy mit találnak ki amivel a nőket lehet háttérbe rakni...

Az elmúlt 1 év már levitt engem is, a választás előtti kampányban nyilvánvaló ordító hazudágok, etikátlanul megvágott mondatok az ellenzék szájából...holott teljesen mást mondtak a valóságban, nem tiszta a játék, és most itt vagyunk...nem akarok elmenni és nem akarok maradni...miközben hamarosan jön az első magas számla...és boldogan fizetném, dehát magyaroknak dolgozom, nem kérhetek tőlünk annyit...

Én ugy veszem észre a "nagy nyugalomban" minden mozgolódás a melegfelvonulásokkal és forrongásokkal kezdődtek.

Bejött a szivárványozás mindenhol stb. Mindenkinek csak ez volt a témája, politikai berkekben is.

A hirtelen jött migránsválság meg elnyomta az egészet. Azután Covid. Azután háború.

*Lehet valami "tisztítás" van

Ugyanis a szivárvány jelkép is eredendően erre vonatkozott.

Nem is értem hogyan vehették át a kereszténységből ezt.

Nem az a durva ebben hanem vmi más. A tinik teljes identitászavarosak lesznek. A kov.generacionak fogalma sem lenne arrol hogy sajat maga nő e vagy ferfi, ill hogy a nemiszerven kivul mi a nemek közti kulonbség, az orvostudomány teljesen képben van szexualpszchihologiailag milyen kivetkezmenyei lennének az emberiségre nézve hoaszu távon a jelennek mégsem hangoztatják mert politikailag el vannak nyomva, nem lehet hangjuk.

A politikának viszont megéri támogatnia az ámokfutást