Etikai szempontból mi az, ami miatt elítélendő az alá-fölé rendelt viszony?

A kulcsszo szerelem, szóval gondolom ebből a szemszögből érdekel a téma.

Azért elítélendő, mert mindketten felnőttek, önálló akarattal.

Felnőttként nem normális a privát kapcsolataidban mások alá rendelődni és feladni az önállóságodat; ezáltal visszakerülsz egy általános iskolás szintjére, akinek meg lehet (sőt, meg is kell) mondani hogy mit tehet, és mit nem.

A szava kevesebbet ér a másikénál, az, ami felnőtté teszi, elsorvad benne. Ennél még egy tini is függetlenebb, ezért írtam direkt általános iskolást.

A másik oldalról meg szintén nem jó, ha valaki uralkodni akar a partnere felett. Nem csak akkor van probléma ebből, ha az illető visszaél ezzel, hanem már önmagában is. Mégis ki ő, hogy egy másik ember fölé rendelje magát? Hogy érezhet magában annyi arroganciát, hogy szerinte neki jár, hogy többnek érezze magát a másiknál? Aki erre vágyik, az már önmagában visszaélt a társával.

Arrol meg nem is beszélve, hogy kiegyensúlyozott, egészséges önbecslésű ember nem abból merít önbizalmat, hogy a hozzá legközelebb álló személy hajlandó a kedvéért a lehető legkisebbre összehúzni magát, a legtöbb önállóságát feladni.

Az ilyen kapcsolat két gyenge embernek jó csak (de nekik sem válik a hasznunkra) : annak, aki annyira gyenge, hogy hajlandó feladni lénye egy részét valaki másnak, és annak, aki annyira gyenge, hogy imponál neki, ha legalább a társa szemében ő a vezér/"alfakutya"/mindent jobban tudó jóságos apa/anya.

Valakinek vezetnie kell. Az emberek sosem voltak és soha nem is lesznek egyenlőek. Ki ebben, ki abban jobb. Egyeseknek több tehetségük van, másoknak kevesebb. A mindenki egyenlősdire már láttunk kísérletet a múlt században, nem lett túl jó vége.

Maga a kérdés elég általánosan van megfogalmazva, a cimkék alapján szerelmi kontextusról van szól. Ez nyilván más, de én ebben az esetben sem tartom ördögtől valónak azt az elgondolást, hogy nem csak az 50-50% létezik, mint működőképes modell. A visszaélés természetesen elítélendő, mindazonáltal mindig voltak és mindig lesznek is emberek, akik attól, hogy hatalmukban áll valami, még nem teszik meg.