Mit csináljak, ha nem vagyok elég jó, hogy elérjem az álmaim?

Köszönöm a válaszokat!

Igyekszem bízni és hinni magamban, csak könnyen el tudnak bizonytalanítani mások. Igazából most is az indikálta ezt a kérdést, hogy van valaki, aki már máskor is próbálta letörni a szarvam, és nem éreztem akkor sem jogosnak, de ilyenkor van bennem egy kis hang, hogy mi van,ha igaza van. Mi van, ha azért nem értek egyet azzal, amit mond, mert nem akarok szembenézni vele. Nem érzem ezt igaznak, csak sokszor látom másoknál, hogy nem bírják a kritikát, mert nem egyezik a magukkal kialakított képpel. Csak hát ezt belülről nem tudom megítélni (reálisan), hogy most én is egy vagyok azok közül, akik nem hajlandók észrevenni a valóságot, vagy én vagyok az az 1 a 10-ből, aki csak van annyira öntudatos, hogy lássa, ha csak le akarják szólni.

Egyébként persze, nem ilyen irreális dolog, mint az űrhajózás :) És igen, én is tudtam, hogy nem lesz sétagalopp a célig az út, csak néha már nyomaszt az az előbb említett belső hang, amitől nem tudom, mi a valóság: amit én gondolok, vagy amit egy másik ember mond rólam. (A másik véleménye egyébként nem olyan tényező, hogy az egész világ szerint hülye vagyok valamihez, csak szerintem nem, csak épp a tényleges pozitív visszajelzések eléggé kevéskék a még kevesebb, de sokkal harsányabb negatívval szemben).

3as: lehet, hogy nem fogalmaztam a legpontosabban, de ilyen vonatkozásban inkább célként kell értelmezni az "álmom". Nem csak ábrándozok felette, hanem keményen dolgozok érte, és nem arról van szó, hogy unikornist szeretnék a születésnapomra vagy mi a fenét.

Azért nem szerettem volna belemenni a pontos munkakörbe, mert a helyzet szempontjából nem lényeges, viszont félreviheti a külső szemszögből való megítélést.

De akkor mondjuk úgy, hogy kreatív munkakör. Tehetségben nem igazán hiszek, de alkotókészségben és alkotói gondolkozásban igen.

Van tapasztalatom más kreatív munkakörrel, amit én kitanultam annak idején. Ott sok-sok pozitív visszajelzést kaptam, de nem szerettem szívből csinálni. Inkább afféle családi örökség volt és mielőtt elgondolkozhattam volna, hogy ezt akarom-e szakmámnak/szakterületemnek, alapnak vette mindenki. Köztük én is.

Ez a mostani a kreatív munkák közül egy másikféle, új perspektíva és alapjaitól kellett tanulnom, de rengeteg erőt és időt fektettem bele. Úgy ítéltem meg, hogy a képességeim megvannak hozzá. Viszont kevés visszajelzést kapok, és noha a legtöbb olyan langymeleg (semmitmondó) pozitív, van egy valaki a karrierem "útjában", aki abszolút nem építő jellegűen lehurrog mindent, ami kikerül a kezem körül. Ráadásul ahol esetleg van tanácsa is a javításra vagy a későbbiekre, azzal az esetek nagy részében nem értek egyet. Hiába próbálok érvelni, el van ütve azzal, hogy ő szakmabeli, ő tudja. Egyébiránt más szakmabeli is bírálta már a munkám más esetben, ott nem kaptam ilyen jellegűek leszóló kritikákat.

De épp az a gond, hogy objektíve azt mondanám egy ilyen helyzetben, hogy talán mégiscsak jobban tudja. Szubjektíve viszont nem érzem így. Kaptam már kritikát, olyat is, ami nagyot lökött a fejlődésemen annak ellenére, hogy arra mutatott rá, hogy mi nem jó. Csak a kisördög a fejemben nem ereszti a témát, és folyton ott van bennem a kettősség, hogy talán igaza van és nem is kéne ezzel foglalkoznom, mert nem vagyok elég jó hozzá.