Milyen az, amikor boldog vagy és semmi rontja el a kedved?

Ilyen akkor fordult elő velem utoljára amikor szerelmes voltam. A rózsaszín köd hatása ugye.....

Kár hogy feloszlott. :D

Nálam érdekesmódon magabiztossággal párosul ami hihetetlen ritka.

De megesik pl hogy akkora sikert értem el valamiben, hogy olyan felemelő hogy akárki beszól oltogat viccesen letudom reagálni úgy hogy még a megbánto fél maga is nevet es jokedvű lesz, vagy bármilyen más támado helybol visszavonulót fúj, olyan érzésem van, mintha ellenem atommal is lehetne jönni, megállítanám azt is egy virággal:)

Mintha a boldogság önbizalom egyenesen egy fegyver lenne és mintha mindenkit legyőzne.

Ezek átmeneti hangulatok. Alapvetoen ugyanis egy szerencsétlen áldozat tipus vagyok. Irto ritka az amikor valamiben valahogy " feltámadok" es teljesen kicserélődöm és boldog vagyok.

Kezdem érteni azokat akik kokainoznak. Azt hallottam hogy az is önbizalmat növel es euforikus boldogságot ad. Na nekem ez szerek nélkul esett már meg velem de rendkivul ritka.

FolytNekem a szerelem vagy köd soha nem olyan erőss hogy ne lenne képes semmi elrontani a kedvem. Ha megtámadnának akár vrbalisan is de a szerelem ahhoz nekem kedvés hogy mosolyogni tudjak akkoris.

Viszont az euforikus magabiztossággal párosulo boldogságérzés atombiztosan tart fent jöhet akárki/akármi, a kedvem jokedv betonbiztosan stabil marad.