Más is érez így?

Amióta élek, kényszernek érzem az életet. Nem a létezést, hanem ezt a fajta életet. Fele életünket azzal töltjük, hogy betanuljuk az iskolában,amit az oktatási rendszer elvár.

Belénk neveleik, hogy sok pénzt kell keresnünk, hogy jó fogyasztók legyünk. Mindig a legújabb termékekre van szükségünk, mert csak akkor vagyunk megfelelőek,menők stb. A bankok kizsákmányolnak.

Rabszolgák vagyunk. Azért dolgozunk, hogy élhessünk és közben eltelnek az évek, de nem élünk. És miért? Hogy megvehessük azokat a dolgokat, amiket a fogyasztói társadalom ránktukmál.

Vajon miért olyan magas a depresszió aránya a fejlett országokban? Az emberek tönkremennek a hajtásban. De a sok szarság, amit megvesznek nem boldogít, nem szeret viszont.

Utálom ezt az egész társadalmi berendezkedést. Nem akarok egész nap gályázni, hogy a társadalom 1%-nak hajtsam a pénzt. Egész nap bezárva egy irodába/gyárba.