Megvisel,hogy lassan 28 vagyok,és még mindig nem éltem igazán,úgy érzem levagyok maradva az életben, ráadásul anyum mindig azzal zaklat mikor jönnek az unokák. Más hol tart az életben?

Nem kell senkinek sem megfelelned, - beleértve a szüleidet is!

A saját tempódban alakítod az életedet, - nyilvánvaló, hogy megpróbálod a számodra legjobbat kihozni a lehetőségeid és az igényeid arányában.

Aki siet valahová, azt engedd előre előzékenyen! :D

Ne hagyd mások irányítsák az életedet - a te kontódra nyomkodva a távkapcsolót!

28 évesen még nem éltem önálló háztartásban, ill. családban és nem bántam meg, hogy így tettem, - nem vállaltam erőltetett menetben teljesen felesleges kockázatokat meggondolatlanul.

Volt egy menyasszonyom, akinek idő közben kiderült, jobban tudja más férfi simogatni a szeméremdombját. Zűrösek voltak körülöttem a dolgok, - dohányoztam, csavarogtam, alkoholizáltam. Menetrend szerint előfordult, hogy részegségig ittam magam.

Most:

Házasságban élek egy olyan nővel, akivel jól kijövök.

Nincs egyikünknek sem szüksége arra, hogy mások után koslasson.

Nem iszom - alkoholt.

Nem dohányzom.

Önálló háztartásban élünk.

Dolgozom.

Őszintén szeret a feleségem.

Rendezett anyagi körülmények között, békességben élünk.

Nekem nem is kell több - és a jelek szerint neki sem!

Teljesen felesleges szükségtelen mértékig erőltetni, "felpörgetni" az embernek maga körül mindent, ha az felesleges kockázatokat generál!

Aki lassúnak talál, azt ne akadályozd az előzésben, - hadd menjen, - de hagyjon is békén a saját életedet élni!