Megvisel,hogy lassan 28 vagyok,és még mindig nem éltem igazán,úgy érzem levagyok maradva az életben, ráadásul anyum mindig azzal zaklat mikor jönnek az unokák. Más hol tart az életben?

Én 33 leszek rövidesen.

Se gyerek,se pàrkapcsolat,

viszont van 3macskàm.

Én 2013-ban még minimálbért kereső ügyvédjelölt voltam, aki segítségre szorult a megélhetéshez is...

Ehhez képest te vélhetően sokkal előrébb vagy, mert ma már nem ilyen a világ, szóval ne legyél elkeseredve. :) Ráadásul fiatal vagy még nagyon.

Nyugi nem vagy lemaradva.

28 évesen én is szülőkkel élek, saját lakásra ilyen ingatlanárak mellett kilátás nincs, párkapcsolat stb.. meg inkább hagyjuk. :D

Számomra már egy ideje nem is igazán az a kellemetlen, amikor valaki a nemlétező barátnőm felől érdeklődik. Szüleim jófejek, mert inkább rám hagyják a dolgot. :*

Sokkal bosszantóbb inkább az, hogy az esetek 100%-ában olyan emberek faggatnak (ismerősök, rokonok), akiknek épp lett/van párja, és pontosan tudják, hogy nekem nincs, valamint azt is sejtik, hogy nekem miért nincs. Ennek ellenére azért megkérdezik, mert biztos, ami biztos. (Wtf logic?!)

De ha én, ne adj Isten jogosan visszakérdezek, hogy: Miért? Esetleg ismersz valaki számomra? Akkor többnyire a hebegés-habogás és a nem szócska, vagy annak szinonimája válasz után, valamiért egyből alábbhagy az érdeklődésük a témában. (Addig bezzeg jó voltam, amíg lehetett rajtam csámcsogni mi?!)

Amúgy is totál feleslegesen sürgetik az embert, mert az ilyen, és ehhez hasonló élettani "folyamatok" szerencsére nincsenek napra előre meghatározva. :D