Egy kis városban élek ahol mindenki ismer mindenkit szinte, ezért utálok mászkálni akár hova is, mit tegyek?

Családdal meg miegmondhatod, hogy épp egy fontos beszélgetés közepén vagytok.

Én szerencsére már elköltöztem otthonról, de pont ugyanígy gyűlöltem ezt. Én is egy szinte mindenki ismer mindenkit kisvárosban laktam, ráadásul a szüleimet valóban mindenki ismerte a foglalkozásukból adódóan, rajtuk keresztül engem is. Sehova nem lehetett elmenni úgy, hogy ne jöjjön veled szembe legalább egy ismerős, de nem is ez volt a legrosszabb szerintem, hanem a pletykák… Oké, köszönsz, köszön, mentek tovább és ezzel nem is lenne semmi gond, de mindenki azonnal kibeszélt mindent mindenkinek. Az egy dolog, hogy hogy néz ki, mi volt rajta, mi volt nála, kivel volt stb., de még az ilyen magán jellegű dolgok is elterjedtek, amiket az ember nem véletlenül nem oszt meg akárkivel. Például ott nem létezett diszkréció meg titoktartás és, ha elmentem orvoshoz valami problémával az is már előbb kitudódott mire hazaértem volna… Azt is utáltam, hogy nagyon sokszor mintha az egész családot vagy a szüleimet is képviseltem volna vagy azt várták, hogy én is ugyanolyan vagyok mint ők stb. Nekem megváltás volt a költözés.

Ja és ez ugyanígy ment fordítva, az egyik rokonom egészségügyi dolgozó és ő is (mint mindenki más ugye) azonnal elmesélt mindent, hogy ki rákos, ki covidos, ki kapott agyvérzést, ki szed antidepresszánsokat, ki akart öngyilkos lenni, ki terhes stb., holott nem lettem volna rá kíváncsi és azt gondolom nem illik ilyeneket elmondani senkinek, akinek nincs hozzá köze.