Ti szerettek/szeretnétek olyan településen élni, ahol (szinte) mindenki ismer mindenkit?

Nem szeretek, én ugyanis baromira nem tudom megjegyezni, hogy ki kicsoda meg kinek kije. Múltkor valaki kereste egy közvetlen szomszédunkat, és nem tudtam, kit keres. Pedig naponta beszélek vele, csak sosem tudtam a vezetéknevét, mert midig bácsizom.

Másrészt itt legalább nincs meg a veszélye, hogy elmegyek az utcán egy ismerős mellett, egyszerűen csak köszönök mindekinek.

Rühelltem.

Én is tisztességes embernek tartom magam, de ez nem véd meg semmitől. Bármivel kihúzhatod a gyufát, ha megtetszel annak a férfinek, aki Jucikának tetszik, akkor Jucika dolgokat fog rólad terjeszteni, ha téged vettek fel a közeli kisvárosba közalkalmazottnak, nem Gizike lányát, akkor Gizike fog rólad mindenfélét terjeszteni. De néha az is elég, ha szimplán ellenszenves vagy nekik.

Évek óta a fővárosban élek, itt a közeli barátokon, kollégákon kívül senki rám se bagózik, és ez eszméletlenül felszabadító.

Attól függ, milyen a közösség. Egy jó közösségben nem zavarna, olyan helyre szívesen költöznék. Egy rossz közösségben, amilyen anyai nagyanyám faluja, ott zavarna, és onnan menekülnék.

Különben egy panel vagy más társasház is olyan, mint egy falu, itt is ismerik egymást az emberek, de van olyan közösség, ami borzalmas, meg olyan is, ami jó. Az embereken múlik, hogy jó-e ott vagy sem.

Egy jó közösségben igen, de olyan csak az álmomban van.

Itt ahol most élek nem, van pár rosszindulatú, pletykás, unatkozó vénasszony az utcában, volt már, hogy olyat hallottam vissza magamról, hogy csak tátottam a szám, hogy mi van? És előtte napokig furcsálltam, hogy ha köszönök miért néznek rám olyan lekezelően...