A társadalom hogyan tudná (ha akarná) kompenzálni azokat akiknek nem jut párkapcsolat egész életében?

Milyen hátrány?

-Mi nem kapunk lakástámogatást

-Nem kapunk adókedvezményt

-Első házas jutalmat

-Ha albérletet fizetünk,1 fizetésből kell,még egy párnak könnyebb,gyakran az egyik fél jobban keres,más teljesítményéből él jól

-Sokszor a beteg szülők gondozása az egyedülállókra marad,mert nekik úgy sincs senkijük.

-Özvegyi nyugdíj házasoknak jár,ha szülővel,testvérrel,haverral élsz 30-40 évet az nem számít,házasok 5 év után..

Egyáltalán nem hiszem hogy a társadalomnak, vagy akár egy embernek is kötelessége lenne kompenzálni azokat a személyeket akik párkapcsolat nélkül élik le az életüket.

És ezt úgy mondom mint szintén érintett - Nem tartozik nekem senki semmivel csak azért mert én nem tudok/akarok kialakítani egy párkapcsolatot. Nem jár senkinek alanyi jogon partner, és ez így is van jól szerintem.

Hogyha nagyon kompenzálni akarnának akkor amit mondott már a többi válaszoló jó ötletek erre - Önfejlesztő tanfolyamok, ismerkedési lehetőségek és programok. Pluszba én még idebiggyeszteném azt hogy esetleg olyan ülések ahol egy terapeuta/pszichológus/pszichiáter nyújt segítséget az ilyen embereknek, magamból kiindulva a probléma forrása főleg innen ered, és a megfelelő segítség nagyon sokat tud jelenti. Párom ezután sem lett, de határozottan sokat segített abban hogy megismerjem magam és hogy sikeresen segítsen lekűzdeni a gátlásaim és félelmeim egy részét.

De, azt még mindig nem gondolom hogy akár az emberek, akár a társadalom tartozna mekem akármivel is, csak mert sosem volt párkapcsolatom.

"Nem társadalmi probléma hogy valaki nem tud/mert csajozni vagy pasizni, ez nem alanyi jog."

Ezzel mondjuk nem értek egyet.

Több szempontból sem, ha a születések száma nem éri el a halálozások számát akkor kezdeni kell valamit vele, mert azon túl hogy elnéptelenedik az ország a nyugdíjak is ugranak, hisz nem lesz ki kitermelni.

Ha az a réteg marad egyedül, akik a minőségi géneket adnák tovább, akkor meg elbutul. Fontosnak tartanám, hogy ne csak az alvilág tartson fennt szórakozó helyeket, hanem legyenek állami megmozdulások is, (mint régen a bálok, majális, pünkösd ...) ahová kijárhatnak az emberek szórakozni kulturált körülmények között.

Persze csak ha van már egészségügy és oktatás is az országban.

#35

A társadalmi probléma az alacsony születésszám, nem pedig az, hogy vannak emberek, akik nem tudnak párkapcsolatot találni és arra vigyázni, szerintem elég egyértelmű, hogy az egyikből nem következik alapvetően a másik. Én pl. tudok párkapcsolatot találni, volt is több párkapcsolatom, gyereket viszont nem szeretnék, és vagyunk még így páran, illetve nagyon sok olyan gyerek van, aki nem párkapcsolatban születik.

Mindemellett pedig teljesen általános társadalmi jelenség a fejlettebb országokban, hogy a születésszám visszaesik, mert az embereknek van hozzáférésük fogamzásgátlókhoz meg oktatáshoz, azemberek többnyire tanultakés inkább ara mennek, hogy kevesebb gyerekük legyen, de minőségben annak mindent meg tudjanak adni, csak hát nyugaton nagyon szeretünk ezen a születésszámon izgulni, mert ha kevesebb ember születik, akkor hogy tudná kizsákmányolni az embert a kapitalista rendszer, mert hát nincs elég munkás, akinek a hátán párezer ember meg tud gazdagodni, illetve ha a nyugati ember nem szaporodik, akkor majd szaporodik más, amit meg a nyugati fehérnép nem nagyon akarja.

A minőségi génes megjegyzésre inkább nem reagálnék, mert ez úgy hányinger fogalmazás, ahogy van.

Mindemellett el nem tudom képzelni, hogy ez hogy nézne ki, hogy kompenzálni azt, akinek életük végéig nem jut kapcsolat. Mert ha már az életednek vége, akkor már elég nehezen tudnak kompenzálni, vagy ha akarnak is, már olyan mindegy. Mellesleg gondolom a kérdést kiírta valami magányos max 35 -40 éves (de még a 25-öt is megkockáztatnám), ami azért az még barátok között statisztikailag sem az életünk vége.

Értem amit írsz, és erkölcsileg igazad is van.

De sajnos statisztika (nyugaton legalábbis de szerintem itt is) hogy minél kisebb iskolázottsága van az embereknek, annál bevállalósabbak gyermek vállalás tekintetében. Ami amúgy logikus is, hiszem többet és óvatosabban mérlegelnek, akik megtanulták hogyan kell. Aztán abban valóban nincs igazam, hogy egy gyári munkás lehet értékesebb ember mint egy orvos, ám a társadalom tekintetében az orvos mégiscsak értékesebbnek számít. Lehet, nem szerencsésen fogalmaztam a minőségi gén-el, bocsánat érte.

Ha lenne esély egyenlőség (egyelőre az oktatás is megszűnt már) akkor persze lényegtelen kérdés lenne, mert egy szegény család gyermeke is lehetne orvos. De ma már ez nincs így, már általánostól van az a kevés és kis létszámú iskola ahol lehet tanulni akiknek telik rá. A többi meg így járt. Ezért is fontos szempont hogy ők is örökítsenek.

Kompenzálni szerintem sem kell, ezt írtam már.

Nem is igazán lehetne, az ország összes nőcsábásza aki azért nem nősült meg, mert minden héten más hölgyet vadászott abból venne AuditA9-et...

Mondjuk sokat segítene az 50 feletti nőcsábászokon, az tény :)

Nem kompenzálást várunk,hanem,hogy ne nyomjanak el,amiért nem akarunk abban az ideológiában élni,amiben ők.

A szingliknek is kellene érdekképviselet.

Mint a feministáknak,melegeknek..