Milyen érzés elájulni, elveszteni az eszméleted?

Kb 2-3 másodperc az egész, szóval így értsd amit leírok:

A szemed körül elkezd elsötétedni minden (fekete vagy sötétlila), amit sípoló fülzúgás kísér.

Ezután még mindig hallod a sipolast, de már fekete minden.

Aztán hogy közben vannak-e látomásaid (álomszerű képek), az nem tudom hogy mindenkinél elfordul-e, vagy csak velem.

Aztán egyszer csak felébredsz, mint ahogy elájultál (feketeség, sípoló hang , és sötétliláról hirtelen kitisztul minden, egyre világosabb lesz, de még nem érzel mindent teljesen, majd csak mikor a zúgás elnémul.

Utána zavart vagy, nem fogod fel elsőre amiket kérdeznek.

Jó darabig még szédülsz is, ha beütötted magad, az is később kezd igazán fájni.

Ha valaha voltál altatva/bódítva, akkor olyan.

Nagyjából egyetértek az 1-el, kivéve, hogy nekem nem sípol semmi, de a feketeség stimmel. Sajnos gyakran ájulok el és töröm összevissza magam, mert nagyon alacsony a fájdalomküszöböm.

Hideg érzés fut végig az arcodon és elkezd elszürkülni a kép a látótered széleitől haladva befelé, tompulnak a hangok, esetleg csengést/zúgást is hallani néha. Aztán nemcsak azt nem tudod, hogy hogy áll a világ körülötted, hanem azt sem, hogy a te tested milyen helyzetben van. Nem érzed az ujjaidat, a végtagjaidat, aztán elengednek a törzsizmaid és a földre kerülsz és nagyjából ez az utolsó emléked. Utána levegő után kapkodva kelsz fel és olyan, mintha órák teltek volna el.

Régebben eléggé túltoltam a futóedzéseket, akár éhgyomorra is, olyankor volt, hogy a semmi közepén ért az ájulás. Illetve vér/plazmaadás napján a hitelen mozdulatok, busz után futás, ülésből hirtelen felállás szokta nálam kiváltani.

2#.

Veszélyes játékot játszottatok.Ebbe bele lehet halni!

Elkezd zsibbadni az egész tested, a kézfejed olyan szinten tud zsibbadni, hogy görcsbe áll. Iszonyatosan elgyengülsz, romlik az egyensúlyérzéked. Egy darabig még tudsz korrigálni azzal, ha mocorogsz. Elkezd káprázni a szemed, fekete foltok jelennek meg "előtted", a hangok egyre távolibbak, aztán vágás, mikor magadhoz térsz, remegsz, hányingered van, nagyon gyenge vagy, és a látásod olyan, mintha egy sötét helyről hirtelen léptél volna a fényre.

Hogy milyen érzés? Elsőre nekem nem volt rossz egyáltalán, nem azt mondom, hogy jól voltam - mert nem voltam -, de békés volt. A másodiktól kezdve már tudtam, hogy most mi fog következni, hogy elájulok majd, mindenki rám fog figyelni, és gondot okozok, és ezt nem akartam, de közben azt is tudtam, hogy semmit nem tehetek ellene, ami elég frusztráló és ijesztő egyben.

Volt pár év amikor ha nagyon párás volt a levegő akkor ájulás közelébe kerültem, de csak egyszer nem sikerült megelőzni. A fürdőszobában voltam, jött az a tipikus mindjárt elájulok érzés, nekem ez olyan erős elnehezülős szédelgés... A kövezkető pillanatban meg már tértem magamhoz - arra, hogy a lábam átbukkan a szoba küszöbén: a párom elkapott ájulás közben és ahogy behúzott a szobába kb 10m után.

Egyszer tiniként egy bevásárlóközpont kasszájánál volt ilyen elsötétülés, szépen lassan elsötétült minden, a hallásom is tompult, annyit tudtam mondani apukánnak, hogy nem látok, egyből kivezetett a padhoz ami ott volt pár méterre a kasszától, ahogy leültem ilyen pixelesen jött is vissza a kép és a hallásom is tisztult, de nagyon ijesztő volt