Van olyan fényképed amin társaságban éppen szélesen mosolyogsz, vagy éppen nevetsz de emlékszel rá, hogy közben mennyire rosszkedvű, boldogtalan voltál belül?

Én elemezgettem már így képem hogy latszik e valahol rajtam a benmem levő fájdalom. És nem.

Sztori:

Vőlegényemmel bontottunk eljegyzést mert beütött a "crack", balhék tömkelege köztünk. Ami mindkettőnket ugy kicsinált hogy megegyeztunk hagyjuk egymást.

Füstbe ment tervek, évek, alapok, célok, füstbe ment álmok. Előtted meg a nagy semmi.

Kimentem külföldre bárba táncolni(nem pr.stinak, hanem rúdtánc,streaptease) ott a vendégeknek folyamat kellett vigyorogni, szórakozni, illegni bollegni az italokkal a legjobb legszebb formát hozni. Lett is kép, a háttérben az UV fények, szemem csillog mert visszaverődött róla valami es sejtelmesen mosolygok, és sugárzó bombanő effekt ezek mellé.

Komolyan a képről sem meg magamat kivulrol nézve sem saját magam sem tudnám magamrol megmondani azt hogy kb egy világfájdalom és egy világösszeomlás volt bennem akkor álcázva.

Csak a kollega csajok látták meg mikor a főnökkel voltunk wellnesezni meg valahol vacsizni(mindog vitt a főnök minket töltődni), es a teraszos vendéglőből kinezve láttam egy menyasszonyt, ez mellett az exemmel írkáltam (segítettuk egymást a leválásban uj élet kezdésben), es megszolaltam hogy mindenki házasodik csak en nem. Erre a kollega csaj ramszolt hogy b+ő sem házasodik. Nem mindenki hazasodik

De lattam a kollegákon is hogy egynémelyik teljesen el van veszve. Nincs aki szeresse akihez bujjon aki hazavárja. Kinlodik az összes. Nemcsak en.

De nem látszik senkin

Folyt

Azota színesznőkön vagy stárfotókon en is nézem amugy ezt hogy a nő szemeiben látszodik e valami a mosoly mögött. Vagy amikor a parjukkal van kép es ugy mosolyognak mintha boldogok lennének.