Hogyan sikerült összeszedni magatokat és újrakezdeni?

sok sok éven át azt hittem sose lesz családom, vagy olyan nő aki legalább annyira érdekeljen hogy ne csak annyira legyen kívánatos amíg ki nem csapom a képére... és igazából marha jól elvoltam egyedül a világomban, és aztán a semmiből jött a bizonyos tökéletes nő és felfordult az életem, minden gondolkodásmódom megváltozott és láttam magam előtt ahogy együtt sétálunk a parkba, gyerekekkel ülünk a karácsonyfa körül és b*zis karácsonyi dalokat énekelünk, aztán husss elment az életemből és a padlóra kerültem olyan szinten hogy legszívesebben pisztolyt dugtam volna a számba és *beng*. Aztán fél év szenvedés után ott tartok hogy végre lassan a hülye agyam kezdi elereszteni ennek a gyökérnek az emlékét, már érzelmek se nagyon kapcsolódnak hozzá, és visszatérhetek az énközpontú önző kihanemén világomba, ahol én vagyok a kiskirály. De ha újra megjelenne az életembe nem vagyok benne biztos hogy nem roppannék megint össze, pedig soha senki nem váltott ki belőlem ilyet...

és hogy mit csináltam hogy rendbe jöjjek? Fingom sincs. Néha egyszer csak mindig jobb lett, hol pár hét után, hol pár hónap után. Én hiába próbáltam elfelejteni vagy nem rá gondolni, nem sikerült, hiszen a gondolataidat lehetetlen kontrollálni. Tegyél magad elé egy képet egy rózsaszín elefántról, nézd meg jól, csukd be 10 percre, a szemed és próbálj meg nem rá gondolni egyszer sem. Ugye hogy nem fog menni. Egy darabig lehet lalalal-zni meg "úgysefigyelek"-et mantrázni de kopp kopp a gondolat mindig kopogtatni fog. És ez ment fél éven át, néha már kezdtem beleőrülni.