Miért szólja le azokat a dolgokat, amiket szeretek, illetve miért becsül le?

Egyszerűen nem értem a barátom viselkedését. Eleinte sok jót mondott rám. De így 1 év után inkább rosszat. Összehasonlított egy kolléganőjével akivel egy irodában dolgoznak, hogy aztán neki milyen nagy melle van, nagyobb, mint nekem. De utána kijavította magát, és azt mondta, hogy én sokkal jobban nézek ki, mint a kolléganője.

De utána mondta, hogy mivel az a nő tanult, én pedig nem (nekem csak szakmám van, nincs diplomám), így én nem vagyok annyira okos, és hogy mivel nekem kevés eszem van, így ő nyugodtan át tud engem rázni.

Ezért én nagyon megharagudtam, mire ő mondta, hogy velem viccelni sem lehet, és hogy ő is belátja, ha ő tőle más jobb valamiben.

Csináltunk mindketten egy bizonyos dologról képeket, mire mondta, hogy az ő képei sokkal jobban sikerültek, mint az enyém. Szerinte nekem nincs önkritikám.