Veletek is előfordult már?

Volt.

A lány mélyen hívő és senki kedvéért nem lépne ki a szektából.

Az elején közölte,csak nehezen tudtam túl tenni magam rajta,plusz egy munkahely...

Volt, amikor tudtam, hogy olyan különbség van köztünk, ami hosszabb távon biztos, hogy ellehetetleníti a kapcsolatunkat. Mondjuk akiről tudtam, hogy minden vágya külföldön élni, elsősorban német nyelvterületen. Én meg nem vágtam sem arra a nyelvi közegre (bocs minden német-szerelmestől, semmi bajom velük, de nekem az a nyelv nagyon taszító), sem arra, hogy az addig életemet eldobjam, beleértve barátokat, családot, munkahelyet, hazát. (Nem, nem vagyok hungarista.)

Viszont pénzbeli, vagy életkorbeli eltérés miatt csak akkor passzolnék egy kapcsolatot, ha az olyan dolgokat hoz magával, amik szintén súrlódásokat okoznának.

Sok embernek adtam már tanácsot, meg sok embernek segítettem, de mikor ezt a témát kezdtem el olvasni, akkor forgatni kellett a gondolatokat, hogy hasznos választ tudják írni. :)

Ha az ember nála fiatalabb emberrel ismerkedik, akkor felmerülhet az a szituáció, hogy “teljesen más életszakaszban járunk”, meg társaik. A pénz az nem lehet befolyásoló tényező egy kapcsolat számára. Ha valaki vele hasonló korban lévő személlyel szeretne járni, ott meg rengeteg konkurencia léphet fel. Szimpátia fontos, meg a vonzódás is, de találni kell olyat, aki csak elsősorban rád fókuszál.

Én 40-hez közelítek, és pont, hogy azt tapasztalom, hogy ez egyáltalán nem teljesen más életszakasz. Meg egyébként is, az életszakaszokkal való érvelést valahogy mindig eltúlzottnak éreztem. Ettől még meg lehet értnei egymást, lehet szeretni is egymást, és önmagában nem ezen fog múlni, hogy hasonlóak-e a céljaink. Ha mondjuk neki én már túl öregnek tűnök, megértem, van ilyen. Olyan is volt, hogy azért nem jöttem össze valakivel, mert annyira, de annyira gyerekes volt... (bár ez már lassan 10 éve lesz, én 30 voltam, ő meg gimi 11.-es.) És most nem arról van szó, mit amit sokan szoktak "érvként" felhozni, hogy pl. "mennyire zavaró, hogy egyikőtök a munkáról beszél, másik meg az érettségire készül". Mert ez nem zavaró. Ez inkább egyfajta interkulturális kompetencia kérdése. De amikor semmi más témája nem volt a játékbabáin kívül, inkább azt mondtam, hogy jobb, ha békében elválunk egymástól, mert egyszerűen nem passzolunk össze.

Én mindig úgy vagyok vele, hogy kiderítem, hogy a sarkalatos pontokban mi a véleménye, és ha azokban nem egyezünk, akkor felesleges próbálkozni. A több dologban meg elgondolkozok rajta, hogy ez zavar-e, és tulajdonképpen miben?

Legjobb barátom egy 22 éves lány. Sokkal jobban, és mélyebben el tudunk beszélgetni egymással, mint a legtöbb velem egykorúval. Ebben persze lehet, hogy köze van annak, hogy ő még nincs befásulva, mint a korosztályomnak sajnos elég nagy hányada, de jól mutatja, hogy az életkor, intelligencia, és az érettség nem feltétlenül vannak szoros kapcsolatban.

Ha eleve látnám egy kapcsolaton, hogy annak semmi jövője nincs, akkor nem kezdenék bele. Volt erre egy másik példa is, pedig ott hasonló korúak voltunk. Teljsen másként képzelte el ő a párkapcsolatot, mint én. Más életstílus, más szabályok, részletekbe annyira nem akarok belemenni. :-) De inkább visszavonulót fújtam, mert tudtam, hogy itt vagy egyikünk, vagy másikunk hosszabb távon mindenképp szenvedni fog.

Ha meg olyan, hogy igazából nem tudom eldönteni, hogy mennyire lesz probléma, akkor azt mondom, hogy barátkozzunk, ismerkedjünk, és majd meglátjuk, mi lesz. Legrosszabb esetben szakítunk. Ez is az élet része.

"ő a maga kis 27-28 évével még bőven a tapasztalatszerzési időszakban lehet"

Hát... azért egy átlag 28 évesnek már van némi tapasztalata. ;-)

"A másik fele pedig lehet épp az előtte álló családalapítás, abban én nyilván nem lennék benne, koromból és felfogásomból adódóan sem."

Igen, ez tipikusan olyan dolog, ami kulcsfontosságú egy kapcsolatban. De nem tudhatod, hogy ténylegesen mit akar, hiszen csak feltételezés, hogy szeretne-e.