Előfordult ez veletek már?
Írok, egyik sztori a fejembe van 10 éve. A karaktereimre napi szinten gondolok, már-már hiányozni tudnak. Szeretnék velük találkozni, többet gondolkodni rajtuk.
Fáj, hogy nem léteznek, hogy nem ismerem őket.
Már - már élő embereknek gondolom őket, akiket soha nem láthatok.
Mit tegyek? Remélem valamelyest érthető volt. Van veletek ilyen?
Egyszer olvastam egy cikket a kitalált karakterekről, de aztán a fene se tudja mennyi igaz ebből.
Ott azt írták, hogy az emberi agy, nem mindig tudja megkülönböztető egy valódi és egy kitalált karakter közti különbséget. A karaktereket úgy érzékeli mint távoli, de elő embereket. Elvileg ez az oka, hogy megsiratjuk a filmek, sorozatok, könyvek szereplőit ha esteleg meghalnak. Az agy ugyan azt a gyászt érzékeli, mintha egy élő személy lenne.
Lehet hogy nálad is hasonló oka van. Az agyad valós személynek érzékeli a karaktereidet, meg akkor is ha tudod hogy csak kitaláltak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!