Történt már veled, hogy tovább léptél egy (erkölcsileg) jogos kritikán/ követelésen, anélkül, hogy eleget tettél volna neki?

Most csinálom ezt, de az én helyzetem abban más, hogy saját magam által még jobban is el vagyok marasztalva. Nincs érdekütközés. Hosszú sztori, de a lényeg, hogy nem teljesítettem az önként vállalt kötelességeimet és ezért most nagyon szégyellem magamat. Azt hiszem, ez mentális betegseg, hogy kihátrálok és elmenekülök, mert nem bírom a stresszt.

Hogy a kérdésed második részére is reagáljak: Tapasztalatból mondom, nagyon megbántam, hogy annyira meg akartam felelni, mint te. Mindent feláldoztam és hittem benne, hogy ettől lesznek jók a kapcsolatok. De egy ilyen ember csak arra jó, hogy kihasználják. Ez már a múlt, de azóta sincs rendes önbecsülésem. Bár visszacsinálhatnám. Ha neked még van lehetőséged, akkor azonnal szakadj ki ebből! Ne sajnálj magadért áldozatot hozni! Más nem tenné érted. Néha sérteni kell más emberek egoját, hogy éreztesd velük a határaid. Remélem, neked több bátorságod lesz jobb döntéseket hozni, mint nekem volt.

"Ha úgy vélem, valaki álláspontja jogos, akkor hiába jogos az enyém is, végül csak az övéért töröm magam és fizetek rá idővel, pénzzel, lelki erővel, kellemetlen következménnyel."

Sajnos a mai világban vagy kiállsz magadért vagy depressziós leszel a megfelelési kényszered miatt. A megfelelési kényszer is egy "betegség" amit pszichológussal kellene átbeszélned.

A mai világban mindenki egocentrikus. Vagyis az "erősebb kutya b***ik elv érvényesül. Mindenki a saját akaratát akarja érvényesíteni. Vagy meghúzod a saját magad határait és megpróbálsz időnként nemet mondani, vagy úgy fogod leélni az életedet, hogy boldogtalan leszel. Nem is a saját életedet fogod élni, hanem azt az életet, amit mások írnak elő neked, hiszen te mindig mások akaratát fogod teljesíteni. Mások terheit fogod cipelni, közben lehet hogy neked nem is kellene ezzel foglalkoznod ha megtanulnál nemet mondani. Igen, ezt meg kell tanulni. Igen, meg fogsz bántani másokat akik lemorzsolódnak mellőled. Sokan vannak akik ilyen miatt már nem állnak szóba a családtagjaikkal (pl: bántalmazó, nárcisztikus, alkoholista, mentálisan sérült szülők), de azóta tudnak felszabadult, boldog életet élni.

Egyik rokonom is mindig mindenkinek meg akart felelni, mert "jaj mit szólnak az emberek". A férje még az elején felismerte hogy ő egy "szolgalelkű" nő, aki igyekszik a békesség kedvéért mindent úgy tenni, hogy ne legyen vita. Mára a nő aki 70+ egy depressziós, kiégett ember lett, aki nem is a saját életét élte, hanem amit mások diktáltak neki. Egész nap ezen sopánkodik, de soha nem tett érte, hogy ez megváltozzon. Persze anyagi függésben éli le már az egész életét. Mindez azért, mert nem tudta meghúzni a saját határait, nem tudott kiállni magáért, inkább ült a meleg sz*rban egész életében.

Ebből okulva én már igen csak megválogatom, hogy milyen "követelést" teljesítek és milyet nem. Már nem érdekel hogy kit bántok meg, mert aki igazán szeret az megérti az álláspontomat, amit igyekszem is érvekkel alátámasztani. Vannak kötelező dolgok (pl: munkahelyen) azokat természetesen teljesítem, de a magánéletemben eljutottam oda, hogy már csak a saját akaratomat érvényesítem. Nem kell nagy dolgokra gondolni, nem vagyok egy akaratos, hisztis ember. Csak tudom mi a jó nekem, és abból nem engedek. Ez nálam is sok lemondással jár, de cserébe szabad vagyok, mint a madár. Igaz, hogy soha nem függtem senkitől (nem vagyok házas, nincs gyerekem), nincs hitelem, így ebből a szempontból könnyű dolgom van. Figyelek arra, hogy ne kerüljek olyan helyzetbe, hogy mások az akaratukat rajtam töltsék ki. Sajnos ez érzelmi eltávolodással is jár valamilyen szinten. Mert általában azok tudnak érzelmileg zsarolni (mert ezt így hívják) akiktől valamilyen módon függünk (család, barátok, párunk). A munkahely az kivétel, mert ha nem akarsz éhen halni, akkor kénytelen vagy azt csinálni amit mondanak (vagy vállalkozó leszel).

Amit lehet "seperj le" magadról, és ne akarj mindig mindenkinek megfelelni. Persze az sem mindegy, hogy hány éves vagy. Mert ha még nem vagy nagykorú akkor sajnos kénytelen vagy a szüleiddel együttműködni. De sok felnőtt emberben is benne van a megfelelési kényszer és csodálkoznak hogy nem boldogok. Itt a Földön ez az egy életed van, és nagyon nem mindegy hogy azt hogyan éled meg.

Ha albérletben laksz, akkor költözz el.

Az sem éppen életszerű hogy abban a házban mindig síri csend van, mások nem szoktak zajongani (fúrni, mosógép, hangos tv-zés, gyerek sírás stb). Nem hiszem hogy mindig te lennél csak hangos.

Hoznék példákat a szomszédnak amikor ők zajongtak valamivel. Be kell venni a lesz*rom tablettát ilyen esetben (persze be kell tartani a közösségi együttélés szabályait). De ha te alapjáraton csendes vagy, akkor nehogy már te érezd rosszul magad a szomszédok miatt. Nem hinném hogy ők olyan tökéletes emberek lennének.