Hogyan legyek megértő és elfogadó egy olyan dologgal kapcsolatban, amit mélységesen elítélek?
A férjem haverjának a nője elhagyta a gyerekét a férjem haverjáért és nagyon ritkán látogatja, ritkán beszél róla, és ha szabadideje van, akkor is inkább haverokkal iszogatnak, kávézgatnak, sütögetnek. Minket is sokszor hívnak, de mi nem igazán megyünk, mert nekünk is itt a gyerek, akit nem tudunk, meg nem is akarunk kire hagyni, vinni meg inkább nem akarjuk egy iszogatós délutánra. Megkérdezni őt erről azért nem akarom, mert látom, hogy nem szívesen beszél a gyerekről és a felszínes semmitmondó témákon kívül amúgy sem beszélünk sose semmiről, mert úgy érzem, hogy az őt nem érdekli, amiről én beszélek, és sok témában nem is értünk egyet (például testi fenyítés). Tudom, hogy nincs hozzá közöm, próbálok is mindig úgy tenni, mintha nem lenne semmi bajom ezzel a nővel, próbálok kedves lenni, de minél kedvesebb próbálok lenni, annál erőltetettebbnek érzem az egész együtt töltött időt.
Szeretném megérteni, hogy mi vezet rá valakit arra, hogy ennyire ne érdekelje a saját gyereke. Mi vesz rá egy anyát arra, hogy inkább egy férfit válasszon, akiről tudja, hogy nem lenne a gyereke mellé való, mert túl éretlen még?
Mit kell ezen elítélni? Gyereknek valószínű jobb az apjával.
Nekem meg az egyik haverom pont ugyanilyen külföldre költözött azt se tudja hanyadikas a 9 éves gyereke, évek óta nem látta. Amikor beszél a gyerekekről akkor csak annyi, hogy "úh b.zdmeg megint elfelejtettem felhívni"
A kutya nem foglalkozik vele, milyen rossz szülő. Tudod miért? Mert férfi...
Ha a férjed haverjának nője történetesen férfi lenne akkor is így zavarna a dolog? Eszedbe se jutna, hogy gyereke van.
Se megértened nem kell, se erőlködni nem kell. Felnőtt ember vagy, legyél udvarias vele, ha egy társaságban vagytok, de nem kell vele beszélgetned vagy kedveskedni, ha nem szimpatikus.
Ezer meg egy oka lehet annak, hogy miért hagyta el a gyerekeit, nem vagytok közeli barátok, így nem fogja az orrodra kötni, neked meg nem kell firtatni. Amíg lenézéssel meg nehezteléssel tekintesz rá és a döntésével, addig úgyse fogod elfogadni bármilyen oka is van és ezt valószínűleg ő is érezné, ha elkezdenéd faggatni.
Az nem járható út, hogy akár a nőnek, vagy a párodnak azt mondod: nem tudok azonosulni azzal, amit teszel, olyan nagy a különbség a nézeink között, hogy nem tudok, nem szeretnék kapcsolódni hozzád. Inkább ne találkozzunk.
Szerintem ezzel nem minősítetted őt, nem mondtál rá semmi bántót. Viszont a véleményedet képviselted.
Ha a párod véleményétől tartasz, ő "nem engedi", hogy ezt tedd, az is felvethet kérdéseket.
Ahogy az is, mi lett volna a legrosszabb (szerinted), ha nem privátban írod meg, amit itt nem vállaltál a nyílt fórumon?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!