Ki tapasztalta már meg az életközepi válságot?
Ugye a "midlife crisis" nevű angol kifejezésről és jelenségről van szó. 35-40 éves korban szokott előjönni többnyire, férfiaknál jellemző. Sajnos én is ezt érzem magamon. 39 éves vagyok, 3 éve egyedülálló, 10 éve dolgozom ugyanannál a cégnél és egyre inkább az az érzésem, hogy semminek nincs értelme, úrrá lesz rajtam a depresszió közeli állapot, a munkámban sem lelem az örömöm (tudom, ez amúgyis alapvetően ritka). Nehezen megy az ismerkedés, mert belesüppedek az apátiába és nem érzem a motivációt, hogy új emberekkel találkozzam. Nem nagyon van perspektívám, csak élek egyik napról a másikra.
Vajon ha új életet kezdek valahol máshol, az előrelendítheti az életemet?
Esetleg egy pszichológus felkeresése is ajánlott?
Nekem egyszer egy menedzser ismerősöm mondta azt, hogy 5 évente munkahelyet kellene váltani, ahhoz hogy ne égjünk ki. Kb. 5 év alatt a "csúcsra érsz az adott munkádban, és onnantól kezdve minden évben csak egyre "süllyedsz lefelé". Hogy ez a süllyedés kinél milyen gyors, az ember (munkahely) függő. Szóval pont a csúcson kellene abbahagyni és munkahelyet váltani, új kihívásokat keresni, de ezt az emberek nagy része nem teszi meg, hanem inkább ül a megszokott sz*rban és kiég.
Amikor már úgy mész be a munkahelyedre reggel, hogy megkérdezed önmagadtól, hogy "mi a fenét keresek én már megint itt?", akkor ideje váltani. De ez így van a magánélettel is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!