27 évesen még mindig nem nőtt be a fejem lágya,olyan vagyok, mint egy tinédzser. Ez már nem fog megváltozni?

29 vagyok hasonló cipőben.

Amire rájöttem az az hogy ez részben a személyiségem. Amit nem szabad elfojtani.

A másik része meg gyávaság. A felnőttkorba lépéskor fel kell áldoznod azt a szabadságot amit gyerekkorodból hozol. És nem mered elengedni.

A felnőttlét nehéz. Minden nap 8-17-ig bejárni munkába, miközben az életed lassan lepereg a szemed előtt, az szar érzés.

Ha sokat keresel akkor legalább lesz pénzed viszont nem lesz időd elkölteni.

Valamint olyan magasak az ingatlanárak hogy lakásra sem lehet már gyűjteni illetve 30-on felül már kell gondolkozni azon is hogy félretegyél nyugdíjra is

Azt gondolom, hogy így vagy jó: az emberek túl egysíkúak, min beáll a sorba, aztán él depisen, bárgyún.

Tehát te így vagy jó:).

A testvérem 50 éves és úgy él, mint egy 15 éves, éjszakánként a telefonját, vagy a számítógép billenntyűit nyomkodja. Feleségül nem vett soha senkit, mindig voltak alkalmi kapcsolatai, olyan nők, akiket csak kihasznált 2-3 hónapig.

Most, hogy 50 lett, rájött, hogy elment mellette az élet és lényegében elszúrta, mert se gyereke sincs, se egy normális kapcsolata, érzelmileg már nem képes kötődni senkihez, ennyi évesen meg alkalmazkodni sem képes. Persze hozzá se alkalmazkodna egy normális nő. Így marad neki a saját maga által elb@szott élet.