Mi a legmegdöbbentőbb dolog, ami valaha történt veled, s ha elmeséled valakinek, nehezen hiszik el?

Amikor apám abban az éjszakai bárba hozta a nőjét ahol én pultoztam

Anyámat csalta.

Az egyik ilyen hogy 2 nővel voltam egyszerre, soha nem hiszik el.

A másik meg hogy megtértem, és hiszek istenben...nem tudják elhinni soha, sem felfogni :d

Hogy megtaláltam a lelki társam, aki mindenféle téren tökéletes volt, de sajna most mégsem vagyunk együtt, és lassan egy éve emiatt folyamatosan magam alatt vagyok, és nem tudok párkapcsolatba sem lépni, sőt minden pasiban őt keresem, de egyszerűen nincs még egy olyan, mint ő.

Amikor kimondom kiről van szó mindenki csak néz, és senki nem hiszi el, hogy velem a kapcsolata tökéletes volt, és én őt tökéletesnek látom a mai napig. Pedig nem egy izmos, kigyúrt kitetovàlt jóképű pasi, hanem vékony, szemüveges, stb. De engem ez akkor sem érdekelt.

Legfurcsább a sztoriban mindenki számára, hogy közel 10 év barátság után lettünk csak egy pár. De sajna már oda a barátság is, kapcsolat is. :(

Amikor kicsi voltam, egyszer éjszaka hisztérikusan, bömbölve rohantam, hogy "fekete alakok futnak a falon".

A nagymamám vigyázott rám, ő meg csak nevetett, hogy azok a faágak árnyékai amik az utcáról verődnek be.

Erre én már nem emlékeztem, utólag mesélte.

Arra viszont kristálytisztán, hogy a gyerekszobában redőny volt és lehúzva soha nem sütött be a fény...

Egyszer egy szép délutánból rémálom lett, mikor este 10-fél 11 körül leszálltam a vonatról egy elhagyott, sötét állomáson, mert elnézem a megállót. A kalauz sem kérdezte, hogy miért szállok le ott és mire feleszméltem, hogy rossz helyen vagyok, elindult a vonat. Nem volt mobilinternetem sem, nem tudtam mikor jön a következő vonat, vagy hogy lesz-e még egyáltalán olyan, ami megáll ott, még menetrendet tábla sem volt kint. Nem is tudom miért állt meg az a vonat ott, mikor csak hétvégi kertek voltak ott.

Hirtelen úgy gondoltam, hogy jó ötlet, ha elindulok gyalog, azt hittem 30 perc alatt a városba érek. Szörnyű volt, a síneken és sínek melletti árkos, bokros részen mentem és fogalmam sem volt hol járok. Sötét volt, egy merülő félben lévő telefonnal világítottam. Közben kb 1 óra múlva eljött az utolsó vonat is, én meg a bokorban bujkaltam, mert ciki lett volna, ha meglátnak a vonatból az éjszaka közepén ott.

Azután még nagyon hosszú út várt rám a városig, tényleg szörnyű volt. Nem sokaknak meséltem el ezt a történetet, mert én magam sem hinném el, ha nem éltem volna át. Azóta nagyon figyelek, hogy hol szállok le és hálát adok érte, hogy megúsztam és nem ütött le vagy el egy arra járó hajléktalan vagy a vonat.

Ja és 30 perc helyet kb 4,5 óra volt, mire beértem a városba és mindezt extra nehéz terepen kellett megtennem és már amúgy is fáradt voltam, mert egész nap úton voltam.

Az út utolsó részét már egy autóút mellett tettem meg, az sem volt kellemes az éjszaka közepén láthatósági mellény nélkül.