Vannak itt olyanok akik nagyon gazdag családban nőttek fel? Milyen az élet egy gazdag családban?

Szerintem képzeld el úgy,hogy anyu acc pézt erre a helyzet,viszont nemet mint választ nagyon ritkán kapsz,alig.

Így könnyebb.

Hazudik,aki azt mondja hogy nem.

Igenis a boldogsághoz szükség van rá.

Nem csak az alapok miatt,de az hogy nem kell aggódnod marhára szabaddá tesz.

Apuci cégéből sose rúgnak ki,mindig neked csókolnak cipőt az ottani munkát végző emberek.

Ha csak sima alkalmazott lennél,akkor persze más lenne a helyzet.

Ott eszel/iszol ahol akarsz,hiába 800 ft 2db 3decis üveges ásványvíz a kocsmában,te kikéred aggodalom nélkül mint valami úr.

Biztos voltál már úgy,hol volt pénzed és lexartad,egye fene módra vettél valamit.

Sztem ezt képzeld el maximális nyugodtsággal.

Meg azzal,hogy kételkedsz sok dologgal kapcsolatban egy kicsit.

Mert ugye máshol lehet jobbat tudsz venni.

A családnak tuti vannak cégei vagy valami,vagy marhajó munkahelyük.

Tehát általában a gyerek ha akar,akkor tanulhat 300 évig is.

Nem kell dolgoznia,ha nem muszáj.

Neki is lehet egy hasonló pozíciója talán.

Ha elvégzi ugyanazt,mint a családtagjai,már protekcióval indulhat a cégnél.

Egyszóval nagyon jó,kivéve ha ilyen puhány kölyök marad belőle.

Akkor később lehetnek bajok.

A kényelem nem baj,viszont ha csak a kényelemre gondolsz és minden másra nem,abból lehet baj.

Nem is kevés.

De nem kell azt mondani,hogy mindegyik elhullik,de azt se hogy mind későn jön rá hogy nekik is tenniük kell valamit.

Egy nagyon gazdag gyereknek a nap 24 órából áll, míg az átlag munkásrétegnek kb 12-14. Ez úgy jön ki, hogy reggel felkelsz akkor, amikor kell, nem pedig akkor, amikor szeretnél, beutazol munkahelyre, 8-10 órát ott dolgozol, majd hazajössz, és hulla fáradt vagy. Az utazás leszív, mert akár autót vezetsz, akár biciklizel, akár tömegközlekedsz, mégiscsak fárasztó, mire hazaérsz, mentálisan (vagy fizikailag, vagy mindkettő) teljesen ki vagy merülve.

Ellenben egy gazdag gyereknek, akinek mindene megvan, felkel amikor akar, oda megy, ahová akar, azt eszik/vesz meg, amit csak akar, és nem kell olyan dolgok miatt aggódnia, mint mondjuk takarítás, bevásárlás, vagy akár csak 5 percet is várnia a zsúfolt, teliokádott tömegközlekedési járatokra.

Természetesen ez visszájára is elsülhet, hisz a fenenagy jólétben sokan mindenféle droghoz nyúlnak boldogságot keresve, de legyünk reálisak: Ha csak azt nézzük, hogy a pénzhez és megélhetéshez szükséges dolgok és teendők a napjaink felét elviszik, ezért egy gazdag ember kb másfélszer annyi életévvel rendelkezik, mint egy nemgazdag.

Vicces, de általában kontextusában az a jellemző, hogy ők ezt érzik normálisnak, és nem feltétlen látnak bele a tőlük szegényebbek realitásaiba.

Általában az ilyenek nem feltétlen vannak ennek tudatában, vagy nem esik le nekik hogy ők nagyon gazdagok.

Garantálom neked, ezek ha kimennek ezekre a luxus utakra, ott egy olajsejk mellett ők csak átlag földi halandók.

A magyar viszonylatban dúsgazdag emberek simán eltörpülnek a külföldi nagykutyák mellett.

De ez szerintem egyébként mindenkivel így van, a saját rétegedet látod, picit alatta, picit fölötte, de kb ennyi az amivel érintkezel.

Az átlag szerényen nevelkedett pesti fiatal nem fog belelátni egy elzárt kis falu nyomortelepének életébe, mert egyszerűen nem érintkezik velük.

És még ez a nyomortelep is irigyelt luxus pl az észak koreai átlagember nézőpontjából.

Az magyar viszonylatban dúsgazdag embereknek is vannak anyagi gondjai, csak más léptékűek. Ők nagyobbat tudnak bukni, több pénz forog kockán, szóval ugyanúgy szoronganak, csak más léptékben.

És de, apuci cégéből is ki lehet rúgatódni, ha apuci berág rád. Márpedig ezek a gazdag idősebb férfiak nem igazán vannak hozzászokva, hogy nemet mondanak nekik, vagy hogy nen az ő elképzelésük szerint mennek a dolgok.

Apuci baráti köre (akik valszeg a te barátaid szülei) szintén ugyanez a típus, szóval a dráma garantált, megy a kavarás, a turifuri. Az egyik válik, a másik valami kétes üzletet csinál, a harmadik meg éppen lejáratta magát bebukott egy csomó pénzt, szóval hátradőlésről szó nincs, stressz van, csak más okból.

És csak úgy hátradőlni azért nem fognak hagyni, mert a te dolgod lesz továbbvinni a céget, szóval menj jó iskolába, menj jó egyetemre és teljesìts jól. Általában meg van szabva milyen területeken érvényesülhetsz, mert ezek beépíthetőek a családi vállalkozásba.

Szóval ja, magasról nagyobbat lehet zakózni.

Én jómódú családban nőttem fel. Szerintem egészséges gondolkodásmódja volt a szüleimnek és úgy gondolom, hogy nem lettem elkényeztetve.

Például sosem jártam márkás ruhában, mert ez engem teljesen hidegen hagyott, menzán ettem, nem kértem sok pénzt a szüleimtől, jelképes zsebpénzem volt.

Inkább abban mutatkozott ez meg, hogy bármilyen hobbimat tudták fizetni (pl évi 2-3 családi/baráti/sulis síelés), lett volna lehetőségem magántanárra (sosem volt rá szükségem és a testvéreimnek sem, de a tudat azért ad egy fajta biztonságot), nagyon gyakran jártunk külföldre (Európán kívülre is és pl nem is foglaltunk előre szállást, mert így kalandosabb, másrészt nem kellett előre kicentizni az anyagiakat), bármikor befogadtunk külföldi diákokat, akár egyszerre többet is (ingyen), elláttuk őket anélkül, hogy ezt anyagilag megérezte volna a családi kassza.

Mehettem nyugodtan egyetemre, azt mondták teljes mértékben támogatnak anyagilag is. Ennek ellenére persze dolgozom, mert szakmai tapasztalat meg amúgyis szerettem csinálni. És el tudtam vállalni a kevesebbet fizető, de szakmai előmenetelt, kapcsolatokat segítő munkát, mert nem kellett attól félnem, hogy nem lesz mit ennem.

Gimis koromban megcsináltam a jogsit, és sok nyelvvizsgát, amit nyugodtan megpróbálhattam, nem kellett azzal sakkozni, hogy mennyire fáj az a 30-40k. (De azért sikerültek)

Hálás vagyok a családomnak és a lehetőségeimnek, tudom, hogy sokkal jobb helyzetben vagyok, mint mások, de úgy gondolom, hogy az, hogy boldog a családom sokkal többet tett hozzám, mint az, hogy hova mentünk nyaralni, vagy hányszor mentünk síelni.

Elismerem a jó helyzetemet, mégis szeretném azt hinni, hogy nem a családom pénze miatt vagyok az, aki. Végülis én vizsgáztam le, én tanultam annyit, én tettem magam oda a munkahelyemen, ahova az én eredményeim alapján vettem fel. Ehhez a családomnak egy forintot sem kellett fizetni soha, mert a nyelvvizsgáim elsőre sikerültek, államin tanulok és magántanárom sem volt soha. Viszont igen, tudok egyetemi anyagról beszélgetni a családommal ebéd közben például akár németül és a vendégeinkkel is gyakorolhattunk sokat.

Néha nehéz beleképzelnem magam mások helyébe, de nagyon igyekszem fejlődni ezen a téren. De leginkább nem anyagi szempontból, hanem akadémiaiból. Például nem értem mi nehéz a (kötelező, középszintű) érettségiben. Pedig lehet, hogy valaki nem tudott tanulni, mert otthon verték, vagy dolgoznia kellett, mert nem volt pénze a családnak.

Apuci hiába rág be,simán lebeszéled vele.

Vagy kell neki idő mire megbékél,stb.

Baj akkor van,ha örökre rág be,és világgá küld.

Viszont ha visszamászol,akkor úgyis befogad.

Elvégre a fia vagy,elvégre mégiscsak...

Tuti hiányoznál neki,ha nem is 10 perc múlva mikor még friss az élmény,ideges,akkor később.

Mindenki tudja,hogy nem úgy mennek a dolgok,hiszen te egyből a legmagasabb pozícióba kezdesz 0 tapasztalattal.

Illetve elég lazán dolgozol,ami mondjuk nem rossz,mert nem kapkodva tanulsz bele.

De akkor is kisfőnökként kezdesz,meg marketing stratégoszként bármilyen cég is legyen az.

Apuci pénztárost keres,legyen fiatalos a csapat,18 éves 20 év tapasztalattal minimum.

Tőled nem kér ilyet.

Persze,majd a cégnél pont te fogod a legnehezebb tonnás vas bármit kivinni az udvar közepére,meg vissza nemde?

Vagy pont te fogsz a hidegben dideregni,meg pont te fogsz sz@r bért kapni,vagy bármi...

Bár csakis egy dologban adok neked igazat,de abba nagyon.

Ha összeveszik az illető apucival,kínos azt mondania, hogy légyszi had jöjjek vissza a céghez "dolgozni".

6; attól hogy a szüleid, a velük való jó kapcsolat egyáltalán nem garantált.

Gazdag emberek között is akadnak rendesek, de azért van jópár igazi csirkefogó is, akik a magánéletben is borzalmasak. Általában az aki eljut erre a dúsgazdag szintre, azért rendesen korrumpálódik, átgázol másokon, vagy begyűjt valami addikciót vagy személyiségzavart is.

Sok olyan gazdag gyerek van, akiket mindenféle nevelőnő meg aupair terelget egyik magánóráról a másikra, és a szülők ajándékokkal veszik meg a szeretetet.

Egyáltalán nem garantált, hogy egy tehetős ember a gyerekeit szereti, vagy támogatja a gyerekkoron túl. És ezekkel a kondítciókkal ha kitagadnak, nem kapsz semmi ösztöndíjat vagy támogatást….