Miért jó cigizni, miért cigizel?

Nem cigizem. Olyan viszont volt már, hogy valakit egy spontán helyzetben egy jól irányított kérdéssel ráébresztettem arra, hogy ő tulajdonképpen le is szokhatna, és tényleg abba is hagyta egyik napról a másikra, és nem hiányzott neki, pedig korábban iszonyatosan erős láncdohányos volt.

Gyerekként kipróbáltam, nem ízlett... egyszer-kétszer később is megkóstoltam egy-egy slukk erejéig, de elég is volt. Sose akartam rászokni, és nem is szoktam szerencsére.

Nem dohányzom azt se tudom milyen érzés egész életemben egy szálat nem szívtam el, de a többség valszeg az elvonási tünetek elkerülése miatt csinálja nem azért mert annyira élvezi.

22/f

Szeretem azokat a 10 perceket amikor semmi dolgom a világon, csak kint, a szabad levegőn állni, és elszivni egy cigit. Élvezem ezt az egész rituálét, és úgy érzem, hogy ha nem cigiznék, nem lenne ürügyem megállni, és elmerülni a világban és a gondolataimban.

Ezen kívül bizonyos esetekben megkönnyíti az ismerkedést is; mindig akkor beszélgetek a legjobbakat másokkal, ha együtt megyünk ki cigizni.

De ja, proli szokás, és drága is, és nem tölt el örömmel, hogy pont a cigihez kötöm a boldog pillanataimat.

En azt imadtam benne, hogy ha mar nem gyujtottam ra huzamosabb ideje, akkor utana teljesen elzsibbasztott a kovetkezo szal. Bizsergett mindenem tole es olyan vegtelenul nyugodt voltam, aztan kipattant a szemem es megint eber lettem, mehetett minden tovabb. Errol volt a legnehezebb leszokni.

En mar atszoktam elektromosra, 3-mas erossegut szivok, szoval nagyon minimalisat. Nincs is az a bebizsergos erzes tole, de jobb ez igy, a vegere mar nagyon utaltam az egesz cigizest.