Mit tudnék tenni ebben a helyzetben? Kétségbe vagyok esve, úgy érzem tönkretettem a kapcsolatom egy lánnyal aki nagyon fontos számomra.

Teljesen kétségbe vagyok esve, aludni sem tudtam az éjjel, a rosszullét kerülget. Úgy érzem tönkretettem a kapcsolatom egy nagyon aranyos lánnyal aki talán a legkedvesebb volt velem ezidáig. Pár éve osztálytársak voltunk gimiben, akkor is mindig kedves volt de akkor még csak simán jóban voltunk.

Tudni kell rólam hogy több éve szorongással küzdök, emiatt a szociális életem a nullához konvergált, de nemrég rávettem magam hogy elmenjek az osztálytalálkozónkra, ahol meglepően jól éreztem magam. A lényeg hogy nagy öleléssel fogadott, majd mikor már kötetlen beszélgetés volt, nagyon jót beszélgettem vele kettesben, nagyon aranyos volt velem, úgy éreztem őszintén kedvelhet engem.

Később elkérte a képeket amiket csináltam, és váltottunk pár szót Facebookon, és azt írta reméli hogy ezután majd pozitívabban látom a dolgokat.

Én meg meggondolatlanul elhívtam őt erre valahová, hogy beszélgessünk ha már a találkozón is olyan jól kijöttünk. Ő ezt vélhetően félreérthette és randimeghívásnak értelmezhette, mert azt írta nem tud mert a barátja nem örülne neki. (Mondjuk arról nem tudtam hogy van neki, egy képet sem láttam hogy lenne neki, a találkozón sem említette és Facebookon sincs kapcsolatban.) A lényeg hogy rettentően elkeseredtem és meggondolatlanul kellemetlen dolgokat írtam neki, nem sértőket, csak olyanokat hogy "Örülök hogy osztálytársak lehettünk és nagyon fogsz hiányozni" meg "Remélem boldog leszel majd az életben". Elolvasta, de erre már nem válaszolt. Aztán este még egy lapáttal rátettem vélhetően mert megint írtam neki hogy bocsásson meg, semmi rosszat nem akartam, hiányzik és nagyon kedvelem, meg minden ilyesmi. Ezt is látta ma reggel elvileg, de erre sem reagált azóta sem, én pedig már nem tudok mit írni ezek után, meg nem is nem merek, mert félek hogy az már zaklatásnak minősülne, és szerintem így is eléggé tönkretettem a kapcsolatunkat, pedig annyira reménykedtem hogy vele végre jóban lehetek... :'(

Nagyon hiányzik. Az sem érdekel ha tényleg van barátja, mert elsősorban nem (csak) szerelmileg szeretem, de barátilag, emberileg is nagyon, és nagyon hiányzik a vele töltött idő. Annyira fáj hogy ezt is képes voltam elbarmolni, nem tudom miért nem sikerül nekem semmi az életben. Nem fogom túlélni ha nem találkozhatok vele többé...

Kérlek segítsetek valahogyan! Nagyon köszönöm! F/25