Eddig a szüleim tartottak el, és most férjhez akarok menni hogy ne kelljen dolgoznom, vajon miért nem tudok normális lenni?

Szorongás is okozhatja ezt.

Régi bántalmazási emlékek is okozhatják ezt.

Olyan átfogó készséget igénylő munkák terém, amik a Normálisoknak mennek, azok nekem kevésbé mennek, sőt egyes, a Normálisok által jól átlátott emberi készségeket igénylő dolgok egyáltalán nem mennek.

Az iskolát, tanulást jobban szeretem, és annak idején is jobban szerettem: ott kevésbé jön elő nekem a mindent lebénítő furcsa köd,sőt ott egyes részterületeken még akár sikeres is tudok lenni, egy-két részterületen még a Normálisok is megdicsértek, sőt egyes matematikaibb részletterületeket kifejezetten szeretek, akár a rajongásig is. A matematikát szeretem. Átfogó képet a életről viszont nehezebben tudok kialakítani.

Szerencsére bátyám, mások segítsége révén, és saját hajlamaim révén sikerült programozó gyakorlatot szereznem. Most terjednek már ezek a matematikaibb ihletésű, funkcionális programnyelvek, ezekben úgy-ahogy tudok munkákat vállalni. Fel tudom használni az algebrában tanultakat is.

Folytatás: nálam szülők alkoholizmusai, rendszeres verések állnak a háttérben, már kicsi korunktól kezdve. Szerencsére a fizika, később a matematika már gyerekkroomban érdekelni kezdett. Általában sosem voltam beleilleszkedve a Normálisok közé, sem felnőttként, sem az iskolában, sőt, emlékszem rá, már a nagyobb csoportos ovodában is voltak botrányok, mindenütt a kibukás, elmebetegként kezelés fenyegetett, de egyes tanárok sokat támogattak mégis, matematikai, fizikai tehetség látása terén. Sajnos nem tudtam ennek sem teljesen megfelelni, de a természettudomámyos és algebrai érdeklődés megmaradt.

A férj szernitem önmagában törékeny dolog, csak nagy szerencse és harmonia esetén tud támaszt adni, nagy a bennragadás, kapcsolati bántalmazás veszélye. Próbálj tanácsadóhoz fordulni, akár tehetségkutatás/tanulás/pályaválasztás terén, vagy ha kifejezetten a gyerekkori bántalmazás lapul Nálad is a háttérben, akkor pszichológushoz: a rossz emlékek feldolgozhatók, megszüntethető a bénító hatásuk.

Ha meg csak bizonytalan vagy Magadban, akkor azt próbáld kideríteni, mihez vannak a legjobb érzékeid, érdeklődéseid, miben tudsz jól tanulni, fejlődni. Ezt nehéz megtalálni, járj könyvtárba (akár virtuálisan), sőt még jobb, ha még profi tanácsadóhoz is tudsz fordulni.

Azért vagy ilyen, mert megteheted. Valamit nagyon elcsesztek axszüleid is, és fejben sincs nálad minden rendben. Az iskolában milyen tanuló voltál, milyen végzettséged van? Voltak barátaid? Most vannak?

Legtöbb ilyen ember mar az iskolában kirekesztett volt, és igyekezett minél többet lógni, aminek eredményeképpen nincs normális végzettsége. Nincsenek barátai, és nem is akar emberek között lenni.

A házasság és a gyerekvállalás nem lenne megoldás. Pont te lennél az, aki már a kisbaba mellett kikészül, vinnyog, hogy tönkretette az életét a gyerek. A házasság pedig a legszorosabb interakció két ember között, ahova nagyon is kellenek a szociális készségek. Aki egy nyamvadt haveri kapcsolatot nem tud fenntartani, az nyugodtan felejtse is el.

A legnagyobb gond, hogy a hozzád hasonló nők tipikus áldozatok. Ezerrel be fogsz vonzani egy bántalmazót, aki kimondottan élvezi, hogy anyagilag, érzelmileg, és testileg is kiszolgáltatott hrlyzetben vagy. Lehet, hogy dolgoznod nem kell, de ne hidd, hogy nem is kell tenned semmit. Viszont a testi és lelki bántalmazás rendszeres lesz.

Arra hiába ácsingózol, hogy leakasztasz a semmiből egy milliomos férjet, és az összes dolgod az lesz, hogy szexi legyél, mikor hazaér. Ilyen egyrészt nincs, bárki bármit állít, másrészt a milliomosok se téged kereesnek.

Tudod, ideje lenne legalább vásárolni eljárnod, feladni a csekkeket, stb, mert ku.rva sokba kerül, hogy eltartanak. A világról sincs semmi fogalmad felnőttként.

Viszont a rossz hír, hogy nem fognak eltartani örökké.