Úgy érzem kimaradtam a "jóból" tinikoromban, mit tegyek?

Én is kimaradtam, a kutyának sem kellettem.

Mondjuk most már nincs értelme ezen keseregni...

Én is meg akarok halni nyugi.

Tudom milyen.

Ha van pénzed,akkor csinálj vele valamit.

Nem viszed a sírba magaddal,azért spórolj is,amennyit tudsz későbbre.

Én azon filóztam,hogy valami most vagy soha pillanatot ragadok meg,ha találok.

Ha pl megtehetnék valamit,amivel nagy pénzt szerzek,de piszkosan,akkor megtenném.

Egyszer élünk,és ha nem akkor nem,mert igazából teljesen mindegy,veszíteni nincs mit.

De te maradj még egészséges.

Én már sajnos egy ilyen külön kategória vagyok,nehezebb eset.

Fogd magad,menj ki egy olyan országba,ami természetből,kultúrából adódóan jobb mint ez.

Anyagilag max egy afrikai kis rész rosszabb,viszont biztos hogy sok olyan hely van,ahol máshogy gondolkodnak az emberek.

Pl engem itthon egy undorító dögnek tartanak,bizonyos külföldi ismerőseim,akik voltak már itt pedig normálisnak,jóképűnek.

Talán mert hasonlítok valamennyire az ő stílusukra...

Vagy nem tudom.

Én nem maradtam ki belőle, utólag visszagondolva elég gáz volt a középsulis nemi élet és inkább ártott a személyiségfejlődésemnek, a párkapcsolatokról (és nőkről) alkotott képemnek főleg. 22-25 éves korig illik beérni és jó esetben ilyen idősen már rendben van agyilag az ember, attól függetlenül milyen tinikora volt.

A problémát egyedül abban látom, hogy nagyon ritka esetekben srácoknál van akinek annyira kimaradt a fiatalkorából az effajta társasági lét, az ellentétes nemmel való ismerkedés, romantika, szociális élet, hogy érett felnőttként sem tud beszélni egy nővel, úgy viselkedik mintha földönkívüli lenne számára az egész női nem, és ebből nagyon hamar kőkemény komplexusok alakulnak ki. Észre kell ezt időben venni és tenni ellene.