Szórakozás vagy családalapítás?

25 vagyok, és már próbálkozunk a gyerekkel. Ehhez hozzá tartozik, hogy tiniként kezdtem a bulizást, 18 évesen bekeményítettem, és mostanra úgy érzem kiégtem már benne. Tapasztalni meg élni pedig gyerek mellet is remélem tudok majd az első pár hónap után.

Szerelem terén mondjuk elég fiatalon találkoztam a férjemmel, 19 voltam. Előtte volt egy komolyabb kapcsolatom, meg pár kalandom, nekem ez így elég is volt. Sokkal jobb együtt, mint egyedül lenne. Nem bánom, hogy ilyen fiatalon történt.

Azt azért nem értem, hogy ha szülök, akkor 20-30 évig felejtsem el magamat. Ugyan miért? Pl én 20 évesen már nem a szüleimmel éltem, nemhogy 30... Meg amúgy is, 3 évesen megy oviba, utána iskolába, tiniként meg már ciki is lenne ha mindig a seggében lennék.

Anyámék is fiatalon vállalták engem, ettől függetlenül vittek mindenhová, barátokhoz, nyaralni, mellettem diplomáztak le mindketten. Anyám mindig azt mondja, hogy örül, mert most itt van még fiatalon az 50-es éveiben, és már nincs gondja rám, kirepültem, apámmal újra tudnak lazítani, és csak egymásra figyelni.

A baráti körömön is azt látom, hogy mindenki most házasodik, gyereket tervez, ha sokat várok, lassan nem is lenne kivel bulizni, mert minden barátnőm már lassan szülni szeretne.

26 èvesen házasodtunk össze, de azóta is szórakozunk folyton, pedig már eltelt azóta 15 èv :)

Gyerek nincs, nem is terveztük sosem.

25 éves vagyok, nekem egyelőre nagyon nem hiányzik sem az elköteleződés, sem a család. Egyáltalán nem vagyok gyerekellenes, vagy ilyesmi, később majd szeretnék is, viszont 30 éves korom körül legkorábban, addig biztosan nem.

Mondom ezt úgy, hogy mióta végeztem egyetemmel, nem szoktam sokat bulizni, nem ez tart vissza :)