Van olyan sztorid, hogy utcán, buszon összemosolyogtál/összenéztél valakivel és megbántad, hogy elszalasztottad az alkalmat?

Volt egy pár ilyenem.

Egyszer buszon leültem egy 10/10 csaj mellé, akivel ráadásul egy egyetemre jártam és egy városban laktam, 40 percen át ültem mellette úgy hogy egy szót se nyögtem ki azután hogy megkérdeztem leülhetek-e mellé.

Korábban, gimiben meg akkora ziccert hagytam ki mint ház, a csajszi akibe pont szerelmes voltam, pár méterrel jött mögöttem suliba, épp valami lyukas óra volt már vagy nem tudom, de ember alig volt az iskolában, megfogtam neki az ajtót, ő mosolyogva megköszönte, én barom meg ennyivel elintézettnek láttam a dolgot, holott felkísérhettem volna és közben megismerhettem volna.

Jó nagy lúzer vagyok annyi szent.

Ami nem történt meg, azt én igazából nem tudom megbánni, mert nem tudom mi lett volna, ha megtörténik.

De volt olyan, hogy vonaton pár szót beszéltük egy lánnyal, meg volt aki bejött a munkahelyemre, a lakásába akart valamit, amivel ott nem igazán foglalkoztunk, de magánemberként tudtam volna segíteni neki. Utólag mindkét esetben gondoltam, hogy lehet, hogy megismerkedhettem volna velük.

De pl volt egy lány, akivel hasonlóan találkoztam, de nem használtam ki a lehetőséget, aztán pár hónap múlva egy ismerősöm megismerkedett vele. (Véletlenül, tehát nem rajtam keresztül, illetve a lánnyal semmi közünk nem volt egymáshoz, csak egyszer futottunk össze a munkahelyén, pár szót váltottunk és utána ott is eszembe jutott, hogy esetleg lehetett volna valami) Szóval az ismerősömön keresztül jobban megismertem a lányt és úgy látom, jó, hogy nem lett köztünk semmi.

Hasonló ízlésű csajokkal, vagy akiknek tetszhettem több esetben is felfigyeltünk egymásra, tömött járaton mellettem volt egy sportos tetkós csaj, szerencsére később meg is találtam közösségi oldalon mert ebben a városrészben lakik, többször szemeztünk, a haját a másik vállához rakta át, tudta hogy figyelem, amikor leszállt még vissza is nézett utánam.

Bevásárlóközpontban, villamoson, buszon, de volt hogy autóban pirosnál figyelgettem a megállóban egy csajt, annak intettem és mosolyogva vissza intett, azt tapasztaltam hogy a maszkos időszak alatt bátrabban figyelünk fel a másikra.

Sosem ragadtam meg a lehetőséget egyikőjüknél sem, én is féltem a helyzettől.

Mondjuk ennél az estnél nem nagyon volt esély bármire, de azért élénken él még bennem, mikor egyik nyáron Pesten a Deák téren kora délután az egyik városnéző buszról két korombeli (tippre külföldi turista) csajszi elkezdett széles mosollyal integetni meg csókokat dobálni nekem, hirtelen meg is lepődtem hogy nekem szól-e tudniillik nem vagyok egy jóképű istenség enyhén szólva, aztán én is integettem meg küldtem nekik egy puszit mire nevettek meg még jobban integettek. Utána meg továbbment a busz.

Egészen szürreális volt, de nagyon jól is esett egyúttal.

Elég komoly szociális fóbiával kezdtem meg anno a gimnáziumot ami azóta elmúlt és rengeteg olyan eset idéződik fel bennem amit akkor fel sem ismertem ma meg már tudom, hogy nagy lehetőség lett volna.

Pl első nap a gimiben tesi órán a szemembe nézett az egyik lány és azt mondta nagyon szép szemeim vannak. Látványosan bámult, illetve ült is mellettem, amikor beteg voltam akkor pedig elsőként jelentkezett önként, hogy elküldi a tananyagot. Nem sokkal később olyan kijelentéseket tett, hogy nagyon szívesen rám ülne, meg ehhez hasonló dolgok én marha meg fülem sem rezdítettem :D Pedig mekkora lehetőség lett volna. Elég kitartó volt pedig szegény.

Csakhát általános iskolában bántottak és nem tudtam megbízni senkiben, féltem minden közeledéstől. Talán ha elmegyek egy pszichológushoz, más lett volna.

Volt, hogy összemosolyogtam fiatalabb, idősebb nővel, de nem történt semmi más.

Volt egyszer a metrón, hogy a nő lábát néztem, majd a szemét, felfigyelt rám. Többször összenéztünk, ő enyhén mosolygott, de semmi több. Szerintem külföldi lehetett, ők ilyen téren nyitottabbak.

Pár éve jöttem nagyszüleimhez a 98as busszal kökiről. Valahol felszállt egy nagyon kis hippi kisugárzású leányzó. Szép kalapja is volt ha jól emlékszem, meg színes ruhája.

Szép szabad is volt. Megevett valami kis joghurt szerű valamit a buszon.

Semmi különös nem volt, nem láttam nagyon az arcát, így a személyiségét se tapasztaltam igazán. Aztán talán hátrébb jött( én leghátul ültem).

Amikor szálltam le, talán összenéztünk, de nem volt semmi.

Amikor leszálltam, elgondolkodtam, és visszanéztem. Ő is nézett engem. Nem néztünk el. Két szabad hippi nézte egymást. Mosolyogtunk és néztük egymást több másodpercig, amíg a busz messzire nem ment tőlem.

Hát ennyi.

Volt még pár eset, de ez valahogy jobban megfogott mint a többi.