Szakítsak ebben az esetben?

Egész egyszerűen azt érzem a barátom számára nem vagyok elég jó. Szerinte mostanában nem viselkedem jól, mert sokszor megmondom neki azt, ami nem tetszik. Én kulturáltan elmondom neki, ha valami nem tetszik, ő meg ilyenkor egyből azt mondja, hogy megőrültem, hülye, barom vagyok. Azt mondja majd ha jól viselkedem, akkor majd megkéri a kezem, addig nem. Addig volt velem jó, az első félévig, addig sosem szóltam neki semmiért, sosem elégedetlenkedtem vele.

Ha meg nem fejezem be a veszekedést, akkor egyedül fog engem szépen hagyni. A problémám vele az, hogy úgy érzem nem vesz komolyan. A haverokkal szórakozik, iszogatnak néha. De abból is sokszor elegem van, hogy csak én hívjam őt, de azt is általa előre megadott időpontban. Volt már úgy egy random időben hívtam, fel se vette a telefont. De mikor ő hívott, és nem vettem fel, akkor már kérdezgette, hogy miért is nem vettem fel neki a telefont.

Miért akarnék megtanulni vezetni, ha majd egy háztartásban élünk, akkor majd ő vele elmegyek mindenhova ahova kell.

Mindig beviszem neki a kaját, én is csinálom meg, de azt mondja nem tudok főzni, ugyanis azokat a tésztás kajákat ő is megtudná csinálni, amiket én. Nem csak ilyen kajákat csinálok pedig.

Meg hogy nekem milyen lapos a fenekem. Szerinte felesleges sminkelnem is magam, ha megyünk valahova, neki anélkül is tetszek.

Azt mondja hagyjam felcsináltatni magam vele, és akkor majd összeköltözik velem, mert a babára akkor már adnának hitelt. Szerinte én mindent komolyan veszek, amit mond, és velem nem lehet viccelni. Azon akadtam ki, hogy azt mondta, ha sokáig ilyen rosszul fogok vele bánni, akkor a pofon sem fog elmaradni, de ő csak viccelt.