Melyikük van jobb helyzetben hosszútávon így huszonévesen?

Nem a pillanatnyi helyzet számít, hanem hogy ki mit kezd vele. Mindkét választási lehetőségnél adott volna a helyzeten javítás lehetősége, de a kérdező ki is zárta ezeket, hogy ezzel irányítsa a választásunkat.

"A: Évek óta dolgozik egy szakmában, amit nem szeret, legalábbis sokszor elbizonytalanodik benne, viszont egész jó fizetése van."

Ha ő nem csak mondogatja, hogy tovább kellene tanulni, hanem meg is tenné akár a mostani munkája mellett visszaülne az iskolapadba, vagy bármilyen más formában képezné magát, lehet, hogy a mostani munkáját is jobban élvezné. Az is lehet, hogy csak egy kellően tartalmas hobbira van szüksége, amiben kiteljesedik, élvezi, jól érzi magát és a szakmáját hiába nem szereti, abból meg tud élni.

Vagy épp kereshet a saját szakmájában is neki jobban tetsző rész területet, vagy rokon szakmát, amihez már meg van a tudása, szakképesítése, mégis más, mint amit eddig nem szeretett.

"B: Elvégzett egy szakmát, amit megutált és most ezerrel próbálja átképezni magát más irányba."

Ígéretes, hogy képzi magát és próbál alkalmazkodni, ami akár sikerre is viheti. Sőt ha nem jár ezzel a szakmával sikerrel, akkor tanulhat másikat is. De egyáltalán nem biztos, hogy amit tanul az bármilyen megélhetéssel fog majd járni. Vagy hogy jól is fogja csinálni, nem csak szeretné. Mert az, hogy valaki tanul és szeret valamit

még nem garancia arra, hogy tényleg jó is benne. Vagy hogy ami most tetszik neki, az akkor is tetszeni fog, amikor majd nagyobb mélységben megismeri.

"Viszont nincs jelenleg keresete, se pénze és nem tudja, hogy fog a szakma megszerzése után elhelyezkedni."

Ez az anyagi bizonytalanság sokkal veszélyesebb lehet, mint az, hogy nem szereted a munkádat. Persze ha van az embernek tartaléka, ideig-óráig megengedheti magának, akkor jobban bele tudja vetni magát a pályaváltásba, mint egy állás mellett. Viszont egyáltalán nem biztos, hogy lehetetlen egy nem kedvelt munka mellett felépíteni egy pályaváltást, kitanulni egy másik szakmát és úgy pályát váltani, hogy közben még a régiből élsz. Sőt akár tartósan is lehet párhuzamosan két dolgot futtatni, hogy kiderüljön, melyik működik tartósabban.

Az igazán fontos kérdés, hogy a választásból eredő nagyobb lendület ténylegesen megtérül-e, valóban nagyobb erőbedobással tanulja-e az új szakmát attól, hogy mellette nem kell dolgoznia. Mert ha csak "munkaidőben" tanulja az új szakmát és a szabadidejében ugyanúgy heverészik, netezik, játszik, szórakozik, meg költi a pénzt, mintha lenne egy állása, amit ki kell pihennie, akkor pont azt az extra lehetőséget éli fel, amit azzal teremt, hogy a munkáját feladta "a tanulásért". Valójában ebben a helyzetben nem a tanulásért adta fel a nem kedvelt munkáját, hanem a kényelemért és csak reménykedik, hogy a váltással szerencséje lesz.

A felelősségteljes döntés az lett volna, hogy még egy kicsit csinálja azt a munkát, amit nem szeret, de összeszorítja a fogait, mindent belead és mellette tanul, hogy a váltás sikeresebb legyen. A pihenést, kényelmet kellett volna feladnia, nem a munkát. Ahogy rengetegen csinálják is, hogy egy munka mellett tanulnak valami mást, hogy hosszabb távon váltani tudjanak.

Persze mindenki a saját szerencséjének a kovácsa és mindenki a saját döntéseivel alakítja az életét. A helyzetekben benne élve, a döntések következményeit elszenvedve sokkal nehezebb meghozni a döntéseket, mint kívülállóként véleményezni.