Melyikük van jobb helyzetben hosszútávon így huszonévesen?

B,Valamit valamiért ugye bár.

Ha nagyon akar az ember tud valamilyen alkalmi,beugrós,napi párórás munkát találni,igaz nem fog sokat keresni de a nullánál az is jobb ha szükség van az életbe maradáshoz.

A kettő között megtalálni a realitást. Először egy piacképes szakmát tanulni amit szeretsz is.

Utána lehet hobbiszakmát tanulni (ilyen tipikusan a körmözés, fotózás).

De sem az hogy nem érdekel a valóság és nem gondolsz az anyagiakra, sem az hogy csak a pénz miatt kikészíted magad idegileg nem fog jóra vezetni hosszú távon.

Én most egyetem előtti egy (már csak fél) évben végzek szær, de jól fizető munkát, és már érzem a hatásait...

Huszonévesen szerintem még bőven belefér pár év karcsúbb bérrel, alkalmi munkákkal vagy tartalékokból élve azért, hogy az ember megtalálja a helyét és jól válasszon másodszorra. Később kevesebb lehetősége lesz erre, szerintem jobb ezt a pályája kezdetén meglépni, ha az nem tetszik neki...

Én is ugyanúgy voltam, mint a B, 27-30 éves koromra már meg sem éreztem azt a +3 évet, amit akkor hatalmas késésnek, kiesésnek tartottam, mikor váltotta.

#4

Hármas vagyok, hát, nem ezt tapasztalom. Nyilván aki ügyes meg jó kapcsolatai vannak az ki tud építeni egy ügyfélkört, de mára tucatszakma lett, minden sarkon van.