Mit sikerült elérned 24-25 éves korodra az életben?

Nem sokat, de elég súlyos pszichés problémáim voltak gyerekkorom óta (pánikbetegség, szorongás, szociális fóbia, depresszió stb.), középiskolában már magántanuló voltam, céljaim nem voltak, pszichiátertől pszichiáterig jártam és sokféle gyógyszert kipróbáltam, de így is voltak szarabb időszakaim, amikor mondjuk fél évig nem mertem kimenni a lakásból.

Tudom, hogy másoknak ezek a dolgok alapvetők, de én azért büszke vagyok magamra, mert mindezek ellenére lediplomáztam, munkatapasztalatot is szereztem és elég keményen küzdöttem, hogy jobban legyek. Elköltöztem otthonról 25 évesen, párkapcsolatot is sikerült kialakítanom, visszamentem mesterre tanulni és kitűztem magam elé 1-2 célt is.

Szóval aki hasonló cipőben jár, esetleg szintén végigszenvedte a tinikorát és teljesen elveszettnek érzi magát a felnőttlét kezdetén, annak kitartás :D

Van egy mérnöki MSc diplomám, ráadásul olyan területen, ami kifejezetten érdekel mind a mai napig.

Tudok normálisan 2 idegen nyelven, papírom is van róla, de úgysem az a lényeg.

1 éve dolgozom főállásban, olyan helyen, ahol vannak nehézségek bőven, meg nem is feltétlenül a legjobban fizető lehetőség a végzettségemmel, cserébe gyerekkori álmom. Mellette tanulok egy ezzel kapcsolatos szakkézésen, amit a cég fizet, hogy legyen önálló aláírási jogom bizonyos munkáknál.

Pár éve tettem B-s jogsit, tavaly vettem saját autót, meg van annyi megtakarításom, hogy ha kb fél évig nem tudnék dolgozni, akkor is meglennék. 25/F

Hát én semmit, eléggé szutyok időszak volt.

Lakás volt, de azért, mert aki felnevelt, az elhunyt és családi egyezség alapján nemcsak tovább lakhattam ott, hanem ajándékozással én kaptam. Tény, hogy ez nagy könnyebbség. Bár ez se 100%-os öröm, nagyon rossz helyen van a lakás, kicsi az értéke, így az önerőm van meg egy másik lakáshoz... De igen, felfogtam, hogy nagy szó, hogy nem megy el 150 egy kicsi albérletre.

Büfédiplomám volt, megvolt a B jogosítványom, de féltem a vezetéstől (erre azért az idegbeteg első oktatóm és az idegbeteg apám sok lapáttal tett rá), angol középfokú nyelvvizsga 18 éves korom óta megvolt, a tudásom jelentősen elkopott pont 24-25 éves koromra. Betanított irodai munkám volt egy csapatban (a csapat egész jó volt), konkrétan manuális adatnézegetés, adatjavítás. Nettó 150-170-et kerestem plusz cafeteria.

OKJ-ra jártam munka mellett, ami kiegészítette volna a diplomámat, de aktív angol, aktív vezetési rutin és több lelkesedés kellett volna. Az OKJ fizetős volt. Jelentős pénzmennyiséggel kezdtem a felnőtt életemet, ez fogyott.

Szingli voltam, 1-2 évvel túl egy 8 hónapos párkapcsolaton. Kezdeményeztem egy srácnál, akivel 21 éves korom óta ismertük egymást, de rögtön megijedtem, szakítottam is, elrontottam mindent. Pedig a férfi azóta is szingli, én azóta is szingli és egymás másik fele vagyunk körülbelül. :(

Fogászatra is kellett járnom, hosszasan, sokat, tovább fogyott a pénzem.

Sportolgattam, de időhiány miatt keveset. Hol pár hónapig bicajjal jártam mindenhova, hol kocogtam, de nem keményen, 5-6 km ment 7 p/km-el a végére. Otthon is edzegettem. Azért a COVID óta jóval több időm van sportolni.

A kisszobát kiadtam, az első lakótársam borzalmas volt, nem dolgozott, nem takarított és tartozott. A második más normális volt. Ahogy ő elment, nem akartam több lakótársat, a kisszobából hálószoba lett.

Szóval eléggé rossz évek voltak. Olyan 26-27 éves koromig folytatódott is ez a lejtő, öngyilkossági gondolataim voltak, szétvertem dolgokat a lakásban, olyan hosszan sírtam, hogy begyulladt a szemem másnapra.

Mostmár kezd jobb lenni, IT-ban dolgozom két éve, jelenleg tök jó munkahelyen, több, mint kétszer annyit keresek, mint 25 évesen, IT-s szak legvégén vagyok, egyre többet sportolok és kezd jobban menni. Csak ne találjanak rákot a pár hét múlva esedékes vizsgálaton. Illetve hát a fent említett férfi, aki.. tényleg a másik oldalam.

29N

24 évesen volt már jogosítványom, két OKJ-s szakmám, fegyvervizsgám. 26 évesen kezdtem dolgozni (olyan munka, ami nem diákmeló.) 30 évesen szereztem meg a nyelvvizsgámat és a diplomámat, és 33 évesen sikerült úgy költözni, hogy ne kelljen 6+ másik emberrel osztozni a közös helyiségeken.

Nem hazasodtam, nincsenek gyerekeim, se magánvállalkozásom. YouTube csatornám és Patreonos oktatóvideóim vannak. (Nem, nem küldök linket.)