2 szintes kérdés. Mihez kezdenél ekkora vagyonnal?

Ha nem baj, csak az első variációba szeretnék belegondolni...

1. Imádkoznék bölcsességért.

2. A férjemre bíznék döntéseket, mert ő közgazdász és ért a számokhoz, pénzhez... én egyikhez sem, max. elkölteni tudnám a lóvét :D

3. de amúgy 10 százalékát eladományoznám. Pontosan tudom, hogy mire.

4. A megmaradt 90 százalékból a családom összes tagjának kifizetném esetleges adósságait, hiteleit, szüleimnek és testvéremnek házat építtetnék.

5. Valamilyen alapítványt hoznék létre, állandó jótékonyságra.

6. A vállalkozásunkat virágoztatnám fel, de talán más vállalkozást is létrehoznánk.

Amúgy meg:

Nem akarnék elköltözni. A saját házunkat virágoztatnám fel. Szeretek itt lakni.

A gyermekeinknek ugyanúgy tanulnia kéne, legyen céljuk, munkájuk majd. Csak semmi léhaság. Használják majd fel a pénzt, de ismerjék meg a céltudatos munka fogalmát, tudják meg, mi a kiteljesedés.

1. eset:

Vennénk egy szép házat végre, biztosan elutaznánk 1-2 távolabbi helyre, a többit befektetném hogy lehessen passzív jövedelmem és ne kelljen kényszerből napi 8 órát dolgozni. (Azért így írom, mert szerintem dolgoznék tovább, csak mondjuk inkább részmunkaidőben.)

2. eset:

Fogalmam sincs, őszintén szólva lehet hogy ebben az esetben keménydrogra költeném és nem érdekelne hogy mi lesz. De inkább nem gondolnék bele ebbe.

1. Felujitanam a házat, aztán elkoltoznék egy sokkal kisebbe, amit szintén szépen felujitanek. Vennék 3 lakást: egyet a gyerekemnek, kettot pedig kiadni. Egy bevétele az övé lenne, egy az enyem. Nyitnék egy kis edesseg-ajandek boltot.

2. Ugyanez, csak ez esetben a gyereknek nyilván nem vennék lakást.

A lakásomat felújítanám, de durván. A fürdőből kivetetném a kádat, zuhanyfülke lenne, az egészet újracsempéztetném. Konyhát szintén. Lehet az egyik szobát átalakíttatnám étkezőnek. A háztartási gépeket mind lecserélném energiatakarékosra. Újrafestetnék. Vennék kondibérletet, nem nézném a kaják árát. Vennék egy csomó avokádót és mangót.

Otthagynám az állásom, nekifeküdnék rendesen annak, ami érdekel. Ha nem jön be, csinálnám hobbiként, és keresném tovább stressz nélkül, hogy mi az, ami örömet okozna. Európán belül (főleg északra) utazgatnék. A nagyját lekötném.

"DE ezzel kb egy időben meghalna a párod és a gyerekeid (nyilván, ha vannak)."

Azt ugye tudod, ha neked ilyen beteg gondolataid vannak, az nem teljesen normális?

Vennék egy jó környéken lévő, fenntartható (fullos szigetelés, napelemek meg minden nyavalya), klasszikus stílusban épült de modern házat a randstad régióban Hollandiában. Ez valószínűleg elvinné a pénznek a negyedét.

A maradékot megpróbálnám befektetni, hogy passzív jövedelmem legyen belőle és ne legyen gondom a megélhetéssel az életem végéig. Pl megpróbálnék néhány garzont vásárolni, amit aztán kiadnék, államkötvényeket vásárolnék és magánnyujdíjpénztárba fektetném a pénzt. Nem élnék különösebben nagy lábon, beérném egy kényelmes holland középosztálybeli élettel. Továbbra is befejezném az egyetemet és megpróbálnék részmunkaidőben elhelyezkedni a szakmámban, mert amúgy őszintén érdekel.

A testvéreimnek adnék 1-1 magyarországi lakásra valót, illetve a szüleimnak annyit, hogy a nyugdíjat követően ugyanolyan életszínvonalon élhessenek, mint ahogy most a munka mellett. A nagyszüleimnek is annyit, hogy ne kelljen kerti munkával kipótolniuk a nyugdíjukat. A családi jótékonykodásra kb 80-100 milliót szánnék összesen.

Nagyobb összegben biztosan nem jótákonykodnék a pénzzel az elején, de ha kényelmesen berendezkedtem, akkor már teljesen reálisnak érezném, hogy havi részletekben adakozzak az adott hónapban befolyt keresetből.

A 2. kérdés engem nem érint.

1.

Rendbetenném az egészségem, eljárnék ahhoz az edzőhöz, akinél rengeteget fejlődtem de mostmár nem telik rá, hetente mennék pszichológushoz, felbérelnék egy szakácsot aki 3 napont főz nekem egészségesen, ugy ahogy én mondom, és tanulásba kezdenék.

A hosszú távú dolgokat ha nézzük, biztos kiképezném magam pénzügyileg, és befektetnék ingatlanokba.

2.

Nyilván ugyanez, csak feldolgoznám mellé a gyászt is, és nem tudnám kivel megosztani az örömömet egy darabig. De akárcsak egy szegény vagy átlagos embernél, az élet menne tovább, pár hónap depi után.