Erre a szituációra, hogyan kellene reagálnom?

Feltehetően hosszabb iromány lesz, hogy átlátható legyen a helyzet.

Én egy eléggé közvetlen, empatikus személynek tartom magam, akit mindig rengeteg ember vett körül. Igyekszem megválogatni a barátaimat,és egy olyan közeget létrehozni magam körül, amiben mindneki jól érzi magát. Művészeti egyetemen tanulok, így szerencsére nem nehéz ezt létre hozni.

Pár hónapja észre vettem, hogy az egyik szakmatársunk eléggé kilóg a csoportból. Nagyon csendes, és ritkán beszélő figura volt. Úgy döntöttem megpróbálom azt a falat ledönteni közte és a többiek között, hogy ő is szerves részét képezze ennek a társaságnak (feltéve ha azt látom ő is szeretné). Nyitottam felé, és egész aranyos srácnak tűnt. Az emberek többségével megtalálom a közös hangot, és úgy látszik vele is sikerült. Akkoriban szakítottam az exemmel (ilyen távlatokból nézve az legmérgezőbb személy akit eddig ismertem). Nem sokra rá érdeklődött a srác, hogy lenne - e nálam esélye? Én hirtelen arra hivatkozva utasítottom el, hogy a korábbi kapcsolatom miatt nem állok készen egy újabbra.

Egyre több időt töltöttünk együtt, de szimpla baráti / szakmai viszony volt köztünk, és én nem is terveztem ezen változtatni. Ő viszont igen. Eljártunk együtt kondiba, és egyszer Megkérdezte, lennék - e a barátnője? Erre ismét "nem" választ kapott. Egy gyereket láttam személyében, aki érzelmileg és szociálisan is eléggé visszamaradott.

Beszélgetésünk során említette, hogy utálja magát, és többször (nem csak nekem), hogy állandóan megakar halni.

Ezt követően nem tudtam a szitut kezelni, és inkább távolságtartó voltam vele. Tudtam, hogy soha nem fogom tudni viszonozni az érzéseit, és sokszor akaratomon kívül is bunkóbban viselkedtem vele mint azt akartam.

Néha-néha messengeren küldtünk egymásnak ratyi tiktokos vidiket, kb ennyiből állt vele a kommunikációm. Már az elején is furán viselkedett, szinte minden üzenetét törölte. Jeleztem, hogy ezt ne csinálja. Egyrészt látom attól még amit írt, másrészt eléggé idegesítő. Azt mondta fél, hogy hülyeséget ír és megharagszom. Nem értettem mit írhatna, ami megbánt. Eléggé erős személynek tartom magam, mellesleg olyan apró hülyeségeket törölt ki, amire senki nem lenne képes megharagudni (Pl : kölcsön adja - e a jegyzetét? Stb...).

Egyik nap messenger beszélgetésünk során Megkérdezte miért viselkedtem úgy vele, mintha bejönnék neki? (jó napom volt és ugyanúgy röhögtünk hülyeségeken, mint bárki mással szoktam) miért beszélgettem vele hajnalokig? (nem tudtam aludni, és hülye macskas vidiket küldtem neki).

Ezt követően egyenesen leirtam neki, hogy nem volt bennem más közeledési szándék, minthogy segítsek neki bekerülni mélyebben a mi kis társasági életünkbe, mert nem szeretem azt látni ha valaki egyedül van. Ha szerelmes lennék bele sem jönnék vele össze, mert egy gyerek a szememben és nem tudná nekem azt adni amire szükségem van.

Ezt válaszolta :"Nem mondtam, kapcsolatot, de mindegy"

Én : megkérdezted lennék - e barátnőd? Az akkor mi?

Ő : sokszor nem azt mondom amire gondolok.

Én : akkor talán mondd azt és nem lesz probléma.

Ő : csak 1x?

Én : célszerűbb mindig.

Ő : akkor benne lennél?

Én : miben?

Ő : sexre gondolok.

Én : csak azzal fekszem le akit szeretek.

Ezek után minden üzenetét kitörölte. Majd mintha mi sem történt volna naponta küldött valamit vagy instán vagy messengeren. Ezekre nem reagáltam, és ez kb mindennap megismétlődött. Úgy gondoltam kell tőle a távolság most. Főleg, hogy eddig bármilyen társaságban voltunk, ha bejelentettem, hogy lelépek egyből jött ő is. Kezdett sok lenni.

Hetekig nem kommunikáltam vele (a téli szünet segített, hogy ne is fussunk össze).

Instán egy versemre reagált. Megkérdezte mi a baj?

Gondolkodtam válaszoljak - e neki.. De míg ezen agyaltam írt még annyit, hogy "ezért bánom m3g mindig ha megnyilok sima embereknek". Ezen kiakadtam, nem az volt a baj, hogy megnyílik, hanem, hogy azt milyen módon teszi. Volt egy pár soros vitánk, én írtam egy hosszabb üzenetet neki, ami talán segítheti őt. 1 szavas válaszokat kaptam ezért letiltottam.

Elkezdodott a következő félév, gondoltam biztosan kerülni fog, ami nem is lett volna gond, nem vágytam a társaságára. Viszont, mintha mi sem történt volna jött utánam, beszélgetést kezdeményezett. Akármit kértem a csoporttól (eszközök vagy bármi), ő ugrott egyből kereste / ideadta.

Egyszerűen nem tudtam erre mit reagálni. Szeretem ha béke van körülöttem, és egy haveri szintet jó fent tartani, viszont ezt egy beszélgetést követően gondoltam. Komolyan nem érti ezeknek a helyzeteknek súlyát? Eddig sem volt a legpraktikusabb gondolkodású, és rengeteg hülyesége volt már a nagyon egyedi gondolkodása miatt, de ezt nem tudtam, hova tenni.

Időközben egy mérgező emberekről szóló könyvet is olvasok. A Borderline szindrómáról olvastam épp, és valahogy szinte minden pontja illet s srácra. Persze nem vagyok pszichológus, hogy én diagnosztizáljam, és az is lehet, hogy annyira benne vagyok a témában, hogy már mindent a sráchoz igazítok. Viszont valami mentális baja tuti, hogy van. Amiket sokszor mond /csinál és ahogyan gondolkodik nen egy egészséges emberre vall.

Én senki psichologusa/ vagy anyja nem leszek. Viszont belül azt érzem mégis illene valamilyen módon segítséget nyújtanom. Ezt olyan módon kellene tennem, hogy én se sérüljek ebben6az egészben.

Mit tanácsoltok?

Tudom, hogy terjedelmes sztori lett, es6sok minden kimaradt így is, de jelenleg a barátaim is különböző véleményen vannak.