Miért vagy most szomorú?

én általában nem vagyok szomorú, sőt kifejezetten vidám vagyok

most annyira nem vagyok vidám (bár szomorúnak sem mondanám magamat, inkább csak komolynak)

a halott apámmal álmodtam

Engem a hétvégén hagyott cserben 2 olyan "barátom", akikkel 10+ éve ismerjük egymást. Tényleg barátaimnak gondoltam őket, sok mindenen átmentünk együtt. Az egyiknek gondolom megint nem volt kedve az emberekhez (nincs szociális fóbiája, vagy hasonló). Benne az utóbbi időben én tartottam a lelket, próbáltam segíteni a kapcsolati gondjaiban, támogattam. A másik gondolom full el van szállva magától, mert van egy jól menő yt csatornája, és emellett nem volt ideje rám. Rám, aki volt, hogy hazudott a kedvéért, mindenben kiállt mellette, és évek óta csak egyetlen egy dolgot kértem tőle, hogy egy fél napot szánjom rám.

Azért csak gondolom, mindkettőnél, mert nem kértem magyarázatot a tettükre, mert már nem érdekelnek a kifogásaik. Szomorú vagyok, hogy ennyit jelentett nekik a barátságunk, de nem fogok több erőfeszítést tenni olyan emberi kapcsolatokba, amik ennyire egyenlőtlenek. Meggyászolom a dolgot, aztán tovább lépek idővel.