Velem van a baj, én lennék túl komoly a koromhoz képest? 19/F

A koromhoz képest nagyon sokat foglalkozok olyan témákkal, amikkel az emberek többsége szerint még egyáltalán nem kéne. Ilyen például a politika, történelem, űrkutatás és mondjuk a különböző természettudományok. Az emberek többsége mindegyiket furának tartja és senki nem szokta érteni, hogy egyáltalán minek foglalkozom ilyesmivel. De egyszerűen én nemcsak élni akarok ebben a világban, én érteni is szeretném, hogy mi miért történik. Baromira csodálatos érzés, amikor mások számára érthetetlen vagy nagyon nehéz kérdéseket szinte gondolkodás nélkül is meg tudom magyarázni. És szimplán jólesik maga a tudat is, hogy sok olyan dolgot tudok, amit az átlag ember nem. Illetve valahogy az ilyen témákat tartom valahogy úgy igazán komolynak, igazán olyannak ami számít ebben a világban.

És az én tapasztalataim alapján a saját korosztályomat, de még az idősebbek többségét se érdeklik az ilyesmik. Mindig mindenki csak azt mondja, ebből nem lehet megélni, ez úgyse befolyásolja az életüket, akkor meg minek ezzel foglalkozni.

Persze ezek mellett van társasági életem, járok bulikba is és barátaim is vannak. Többnyire társaságnak is eléggé szórakoztató vagyok, simán el lehet velem beszélgetni könnyedén akár órákat is. Csak egyszerűen egy idő után, elmegy a kedvem az ilyen "semmitmondó" dolgoktól. Szeretek igazán tartalmasan beszélni, de főleg akkor ha a beszélgetőpartnerem is tudja miről beszél. Olyankor az sem zavar, ha más véleményen van az illető, mert élvezem, hogy egy bizonyos kérdést több szempontból is megnézhetek. Ha meg esetleg még ütköztetjük is az álláspontunkat (persze kulturált módon), az sincs ellenemre. Értelemszerűen a korábban felsoroltak a kedvenc témáim, azokról bármikor órákat tudnék beszélni.

És ezzel kapcsolatban feltűnt, hogy az embereket nem érdeklik ezek a kérdések. De én nem tudok mindig az emberek magánéletéről, a piti celebekről, az aktuális trendekről, az alkoholizmusról és a partikról dumálgatni. Egyszerűen úgy érzem, hogy semmit se nyerek, ha mindig csak ezekről beszélek.

Most nemrég összeköltöztem egy haverommal, akit tényleg nagyon bírok és semmi problémám sincs velem. De egyszerűen már nem akarok vele beszélgetni minden nap, mert valahogy valamilyen színvonalasabb beszélgetésre vágyom, de vele azt nem lehet.

Velem van a baj? Én lennék a fura? Illetve vannak még ilyen emberek rajtam kívül?