Mi rosszabb a magányosságnál?
Én nagyon szeretek magányos lenni. Ha társaságban kell lennem, alig várom, hogy végre ott hagyhassak mindenkit a fenébe és egyedül maradhassak minél tovább. Tehát számomra minden rossz, illetve kevésbé jó dolog rosszabb a magánynál.
Egyébként szerintem a legrosszabb dolgok az életben a bántalmazás, a meg nem értettség és a mentális betegségek.
#17
Nem a 16-os vagyok, de ez nem függ össze az egykeséggel. Én nem voltam egyke és a mai napig szerető kapcsolatban vagyunk a testvéreinkkel, de ennek ellenére én is jobban érzem magam egyedül egy idő után. Ez kizárólag alkati kérdés, az egyik nagybátyánk volt ilyen.
#18 Az nem mind egy, hogy mekkora az a mérték magányosság kapcsán. (Van egy testvérem, de nagyon régen kiment külföldre. Majdnem olyan nekem érzésre mint ha nem is lenne sajnos.)
De biztos van ilyen személyiség típus aki jobban szereti a magányt.
Viszont teljesen biztosra veszem az ember alapvetően nagyon társas lény.
Az, hogy valaki teljes rendben mentálisan és ennek dacára a magányosságot kedveli szerint a "fehér holló este" nem túl sörű. - Saját véleményem meg ahogy látom a körnézetben, meg kicsit utána nézve.
16. válaszoló vagyok: szerencsére nincs testvérem. A szüleimmel mindig is rossz volt a kapcsolatom, igazi barátaim sem voltak soha, de úgysincs szinte semennyi igényem a társaságra.
"Viszont teljesen biztosra veszem az ember alapvetően nagyon társas lény."
Szerencsére nem mindenki. Sokan vannak, akik szándékosan a magányt keresik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!