Kinek nehéz még a sorsa, amiből nem lát kiutat de csinálni kell a mindennapokat?

Mindenkinek megvan a saját nyomora. Ne izgulj.

Legtöbbször a sors egyik kézzel ad de a másikkal elvesz.

Lehet azt látod valakin full szerencsés, de lehet olyanja nincs amitől te hülyét kapnál. Vagy majd elveszi később a sors.

ezen kár rugózni.

Tudod miért? Mert ha irigy vagy másra attól neked max rosszabb lesz de jobb neked nem lesz.

Van hogy nincs kiút abból a gödörből ahova kerülsz és sok rossz döntés közül kell választani.

Keress olyan elfoglaltságot ami oldja a stressz, feszültséget.

Nem nem az ivást. Egy sör nyilván belefér.

Küzdj a saját életedért és szerencsédért.

Nekem is megvan a saját nyomorom. Általánosban, középiskolában és egyetemen is mindenki lenézett, szerencsétlent látták bennem.

Lassan mentem előre, és most ott tartunk, hogy osztálytalálkozón azt látom ki hogy le van pukkanva, főleg azok akiket nagyon szerencsésnek gondoltam, éltanulók. Én meg a közepén, semmiből se emelkedtem ki soha.

Most se vagyok májer. Éretségi találkozóra volt aki kölcsön béjemvével jött hogy verje a nyálát. Én meg vonattal mentem. Csajok kitalálták hogy mindenki meséljen magáról, és hogy mennyit keres. Ott döbbetem rá hogy basszus több mint 3x annyit keresek mint az utánam következő...

Nem vallottam be, bár az egyik osztálytársam kiszútra hogy nem úgy öltözködöm, és viselkedem mint ha csóró lennék.

Egyetemi találkozó. Na az volt kemény. sokan úgy lecsúsztak mint állat.

Aki nem volt az elejében anno azok vitték valamire.

Ne a máséval foglalkozz. Segíts olyanoknak akiket jó embereknek gondolsz.

Aztán kapsz olyantól segítséget akitől sosem gondoltad.

Azzal is előrébb leszel.

Olyan ember segített a mostani munkahelyemhez aki anno kirúgott.

Nem voltam vele köcsög utána sem. Lenyeltem a békát, félig igaza is volt anno. Nem tudhatod mit hoz az élet.

Törődj a magadéval mindig.

Ha valaki nagyon jól halad szerinted lehet sok munka van ám mögötte.

Ja igen azt értem hogy a sok csapás nehéz, de le se írnám mennyi jött nekem is.

Utólag én se tudom hogy bírtam. Mentem és csináltam.

Ahhoz képest néha elém dob valaki egy faágat hogy kitoljon velem. És nem érti hogy miért nem akadok fent rajta. Mert egyszerűen átgázoltam rajta mint egy tank. Megedzett az élet.

Kiutat keresd.

Van mikor nem látja az ember olyankor szoktam egy sört meginni.

Vagy valamit. Sétálni. Kiszellőztetni az ember fejét.

Nehéz, van hogy hetekig nem látom a kiutat. Volt hogy több mint 1 éven át nem volt kiút. Sors adott.

Nem nem egyszerű. Irigység még ront is azon hogy érzed magad.

Dolgozz azon hogy jobb munkád legyen, tanulj érte, fejleszd magad.

Ha mást nem akkor tanulj nyelvet.

Nem ne azt csináld mint sokan hogy elfelejtenek valamit, aztán azzal maszatolnak hogy felelevenítsék a semmiért megint.

Evidenciában kell tartani de mást kell tanulni.

Tömegével vannak ismerőseim akik ebben a megtanuljuk az angolt, elfelejtjük körforgásban élnek 10+ éve és azzal ringatják magukat hogy ez önfejlesztés. Olyan fa kell ami elég nagy de ki tudod vágni kemény munkával. Aztán lesz jobb munkahely.

Mások eü állapotával nem tudsz mit kezdeni.

Nekem is ez volt hogy néhány havonta jöttek a csapások. Megyünk előre és ez van. Este otthon lehet gondolkodni, másnap cselekedni kell. Idő rövid és eltelik.

Van hogy elmerülök én is az önsajnálatban ezért vagy azért. Megteszem amit tudok és ennyi.

Azt ne engedd hogy más beleszóljon az életedbe. Jó szándékkal sem.

Mert előbb utóbb azt fogod érezni hogy ez nem a te életed.

Másik meg nem fogja érteni hogy jó szándékból segít akkor ez most mi. Lehet olyan szempont ami alapján ez jó, de hogy előbb utóbb kikészülsz tőle az biztos.

Volt hogy amikor csapkodtak a hullámok, sorra vesztettem el a szeretteimet engedtem hogy segítsenek. 10 éve nyögöm, hogy aki segített az mai napig folyamatosan bele akar szólni irányítani akar és rengeteg a konfliktus miatta hogy ő csak segít. Nem nem az. Anno jó volt, legyen most is jó. Bele kell állnom rendszeresen a vitába a balhéba néha a semmiért, mert csak így lesz vége... Napi rutinom része hogy egy jó szándékú de rossz eredményű beavatkozásokat naponta semlegesítsek. Ehhez az kellett hogy elgyengüljek mikor omladoztak az életem falai és kiderült hogy szinte senki sem a barátom, a rokonaim meg hátat fordítanak, csak akkor voltak ott mikor a segítségem kellett. Még is többet értem el, mint az ilyen áskálódó rosszindulatú, folyamatosan irigy emberek. Aki 5 évente lát az csak annyit vesz észre hogy na ez van az történt. A mögötte lévő melót soha de soha nem nézik, és pláne nem irigykednek ameddig ők a kocsmákban lógnak a haverokkal, én dolgozom, tanulok, vagy értékes emberekkel töltöm az időmet.

Nem sok idő van önsajnálatra. Nem is igen vezet sehova.

Soha semmi nem lesz jobb ha sajnálnak.

Szegény nagymamám volt olyan hogy imádta sajnáltatni magát. Imádtam, meg egy tündér volt isten nyugosztalja, de attól nem lett jobb ha sajnáltam mert fájt a lába. Ha azt mondta oldjuk meg akkor nekiestünk megoldani hogy ne fájjon a lába.

Az élet kemény. Küzdeni kell. Sajnos azon is hogy a hülyéket távol tartsd magadtól...

A baj és a problémák nem egyenletesen érkeznek hanem általában egyszerre.

Rád rúgják az ajtót és kész.

Munkahelyen a legtöbb munka péntek délután érkezik, vagy ebédidőben.

Nem reggel, meg nem üresjáratban.

Ilyen az élet.

Nem szabad félni kilógni a sorból sem.

Aki mer az nyer, aki sosem kockáztat sosem nyer.