Milyen élethazugságokkal élő embereket ismertek? Mik azok az élethazugságok, amiket bebeszélnek maguknak?

Anyám: "Fotografikus memóriám van".

Mindezt azért mondja, mert ha bemagol egy szöveget, akkor tudja, hogy egy adott pont az a lap elején, közepén, vagy végén volt.

Van egy vallásfan munkatársam, aki kipróbált majdnem minden irányzatot, mire megtalálta a saját katolikus Istenfanját.

Így egy nagy valláskeverék van az ő agyában, nem más...

Apám folyamatosan rám vetítette ki a maga sikertelenségéből eredő gondjait. Gyerekként azt kaptam, hogy senki leszek, nem fogok dolgozni, nem lesz házam, semmim nem lesz.

Bár ez nem klasszikus élethazugság, de tulajdonképpen hazugság ilyet mondani egy általános iskolás gyereknek.

De volt nála minden, igazi primitív volt. Többek között az, hogy nem alkoholista, miközben az év 300+ napján be volt rúgva, amikor nem akkor is csak azért mert beteg lett a piálástól.

Mindig az volt benne, hogy ő a tökéletes apa, pedig köze nem volt a dologhoz.

Anyám oldaláról meg valahol én is a "minden rendben van" és "nem tudunk mit tenni" volt az élethazugság.

Hiszen neki lett volna lehetősége lépni, otthagyni apámat, hogy ne egy alkoholista árnyékában nőjünk fel.

Illetve igazán soha nem volt kimondva, hogy ez így rossz, helyette mindig másra volt fogva minden.

Nekem a szociális érzékeim sínylették meg apám terrorját.

Amikor felnőttként szóba került, hogy miért nem tudok kialakítani normális emberi kapcsolatokat, akkor kerek-perec kimondtam, hogy nem tett jót, hogy egy alkoholista mellett nőttem fel.

Anyám meg teljes önvédelemmel rám förmedt, hogy "MÁR RÉG TÚLTEHETTED VOLNA MAGAD RAJTA" meg "TE MINDIG ILYEN VOLTÁL". Számomra ez egy fájó pont volt. Maga a tény, hogy még az agresszor halála után sem lehet nyíltan felhozni a sérelmeimet, mert rögtön vissza kapom, hogy én tehetek arról, amiről k..vára nem én tehetek.

#10 Ezzel egyet tudok érteni.

Nálunk az a vicces, hogy igazából még a pénzre sem lehetett volna fogni.

Mert apám nem dolgozott, csak valami bagó összegű segélyt kapott, ami az önfenntartásra nem elég.

Mégis mindig az volt, hogy mit csinálna anyám egyedül, elváltként, meg mi lesz a lakással, miből tart el minket.

Inkább éheztem volna csak ne lett volna alkoholista apám.

"Azért nem válok el anyátoktól, mert szeretlek titeket, és amikor bánt titeket, akkor én, mint egy villámhárító, védlek meg benneteket".

Mondta ezt apám, amikor anyám megvert, lelkileg bántalmazott. Igazából azért nem vált el anyámtól, mert nem akart volna minket is magával vinni, plusz anyám volt a földkerekségen az egyetlen nő, aki széttárta neki a lábát néha-néha.

"Az anyaság/apaság csupa öröm és szuper dolog"

"Szeretem a munkám"

"Nem hajtom túl magam"

"Boldog párkapcsolatban élek."

"Meg vagyok elégedve magammal."