Vannak olyan dolgok, amik visszatérően frusztrálnak és mások meglepődnének rajta, ha megtudnák?

A szüleim halála (elsősorban azért, mert apámmal teljesen megszakítottam a kapcsolatot és nem tudom, mit fogok csinálni, ha egyszer megkapom azt a bizonyos hírt... De egyébként sem tudom, anyukám esetében sem, nem akarok erre gondolni).

Gyerekvállalás (nem akarok és nem akarom megindokolni, mentséget keresni arra, hogy miért nem, úgy, hogy ne legyek tőle szar mások szemében, ezért ez a téma is frusztrál)

Diplomás vs diplomátlan vita (ebben már nem akarok részt venni, baromi fárasztó és csak akkor kerülök ki belőle nyertesen, ha rengeteget ferdítek. Nem akarok magyarázkodni, úgysem érti senki, nem akarok belemenni sem, ezt is kerülöm).

Covid (ez úgy frusztrál, ahogy van és minél többet gondolok arra, hogy miért nem lehetek szabad, annál rosszabb).

Szex, szexualitás (sok dolog nincs rendben nálam ezzel a témával, elsősorban nem azért, mert prűd vagyok, hanem mert több olyan téma esik ebbe a témakörbe, ami aggaszt és amivel kapcsolatban rossz érzéseim vannak - a nemi életem, a nemiszerveim külleme, a szex mindenható, mindent leromboló jellege mások szemében, a szexiség korfüggése, a fogamzásgátlás tökéletlensége, a sajátos ízlésem, rengeteg dolog)

A többi már attól függ, kivel beszélek róla.

A médiaszenny és a társadalmi visszásságok.

Eléggé kifordult, elértéktelenedett világban élünk kb. az 1960-as évek második fele óta (szexuális szabadosság, erkölcsi normák elferdülése.)

Anno 60'-as évek: ekkor még a szüleim is kamaszok voltak csak...

Én már csak a templomokban érzem magam jól. A csendes kápolnahelyiségben, ahol kevesen vannak és elmélyülten imádkoznak.

Kényszerbeteg vagyok, és emiatt értéktelennek érzem magam.

Lemaradtam az egyetemmel, a kortársaim idén végeztek, én csak most kezdeném (24 évesen), mert így hozta az élet. Fáj, hogy traumáim vannak.

Szexuális zaklatás áldozata vagyok.