Én miért nem vagyok elég tökéletes senki számára sem?

" még olyan sose volt, hogy valaki ne talált volna bennem valami hibát."

Ejej, 30 évesen kell téged felvilágosítanom, hogy NINCS TÖKÉLETES EMBER, MERT MINDENKINEK VANNAK HIBÁI! Te ezt eddig nem tudtad?

Komoly gondok vannak a te fejedben. És addig, amíg súlyos önbizalomhiányban szenvedsz, mindig meg akarsz felelni mindenkinek, addig sose leszel boldog, mindig csak a kudarcok fognak téged érni és erről egyedül csakis te tehetsz.

Változtass a gondolkodásodon!

Természetes hogy az emberek a kapcsolat elején dicsérgetik, jobban szeretgetik egymást

Ahogy múlik az idő nyilván semmi sem lesz olyan mint az elején....

Mindenkiben van hiba és nyilván ez csak akkor derül ki ha valakivel már együtt vagy huzamosabb ideje.

Az a kérdés hogy az ember képes e elfogadni és együtt élni párja minden hiábájával együtt.

30 évesen azért tényleg vannak gondok nálad...

Őszintén megmondom, én először azt hittem, egy tinilány posztolt, aztán látom, hogy 30...

Vagy nagyon éretlen vagy, vagy nagyon bizonytalan.

Az előbbi ellen nincs orvosság, talán csak az idő, az utóbbi kapcsán azt mndanám, ne másban keresd a megerősítést, a kapcsolatokat meg próbáld élvezni, ne azon görcsölj, mikor jegyeznek el...

Sportolj, fess, tenyéssz angóramalcokat, keress valamit, amibn jó vagy a saját jogodon, és nem az van, hogy a partneredtől várod a megerősítést.

Ha te belül rendben vagy magaddal, akkor tökmindegy, a világ mit gondol rólad.

"ezek a nők milyen hamar célt értek" - nem mindenkinek a gyűrű a cél, csak mondom (nő vagyok)...

Mi lenne, ha "csak úgy" szeretnél valakit, nem feszülnél, mikor kéri meg a kezed...?

Mi van, ha soha nem jegyez el senki? Na, akkor mi lesz, összedől a világ? (amúgy valaki biztos el fog, ha ez a "célod", nyugi)

élvezd az életet!

30 éves vagy, nem vagy elkésve semmivel. Sokak ilyenkor még egy kapcsolatban sem voltak, vagy nem tudtak fél évnél tovább megtartani egy embert sem. Nyilván a másik véglet, hogy már hat gyereke van, de mindent a maga idejében. Szerintem semmi baj nincs veled, de tökéletes nyilván senkinek nem lehetsz.

Az is lehet, hogy szimplán önbizalomhiányból és kétségbeeséstől rosszul választasz párt, és azért félsz az elhagyástól, mert tudod, hogy hosszútávon úgysem működne. Én ezt figyeltem meg legalábbis, hogy iszonyat mennyiségű ember van olyan kapcsolatban, ami nem jó, egyik félnek sem alkalmas hosszútávon, de félnek egyedül lenni.

Ha 1 év járás után házasodnak az ismerőseid, az sem túl jó. Akkor még nem is ismerik egymást igazán, szóval vagy jól sül el, vagy nem. A válásra meg gondolom nem lennél irigy.

Csak éld az életed, és inkább azon gondolkozz, hogy TE mit akarsz. Együtt akarsz maradni a pároddal, elégedett vagy a kapcsolattal, szeretitek kölcsönösen egymást? El tudod képzelni, hogy vele éled le az életed, esetleg gyerekeitek lesznek, együtt lesztek halálotokig? Ha igen, akkor állítsd le magad, ne mérgezd a gondolataid hülyeségekkel, és élvezd, ahogy a dolgok alakulnak maguktól. De semmiképpen ne hidd, hogy a párod kevésbé vagy nem szeret, csak mert még nem vagy a felesége. Értelmes ember nem rohan fejjel a falnak egy házasságba.

Legfőbb probléma, hogy egy önértékelési zavaros kapcsolatfüggő vagy aki ha nincs probléma akkor generál egyet, lásd "nem dicsér a barátom" szöveg.

30 évesen illene felnőni és nem úgy tekinteni a kapcsolatokra mintha az valami kötelező életcél lenne, amit el kell érni. Meg nem úgy kell rá tekinteni mint egy versenyre, hogy "bezzeg mások már házasok".

Az ilyen "hiába áldoztam rá az időmet" szöveget nem is értem. Tudtommal két értelmes ember azért van együtt, mert élvezik egymás társaságát, szeretik együtt tölteni az időt. A JELENT élvezik és nem minden egyes pillanatban a jövőbeli életük végéig tartó szerelmet keresik.

Mintha másról nem is szólna számodra a kapcsolat, csak hogy megmutasd, hogy te "tartasz valahol" mert el vagy jegyezve és versenyzel valamiben ami nem egy verseny.

Nyilván így előbb utóbb mindenki ott fog hagyni a fenébe, hiszen irreális elvárásokat és felesleges problémákat generálsz.

Tökéletes ember nincs, hibát mindannyiunkban lehet találni. Ha folyton mások hülye elvárásainak próbáltam volna megfelelni, már P***ám szúrtam volna magam.

N