Egy komoly betegség után is velem marad de nekem mégis bűntudatom van?

Megpróbálok rövid lenni. Két éve kiderült az autoimun betegségem( SM) direkt nem írok itt részleteket elég sok ismerősöm felismerhet…

Jelenleg változó ahogy vagyok, van amikor van kisebb izom fájdalom/zsibbadás, főleg stresszes időszakban..de másképp úgy élek, mint egy “normális” ember…

Elengedtem a párkapcsolati életet, fiatal vagyok 25 éves nem így terveztem az életet de ez alakult. Aztán megismertem őt, csodálatos ember tényleg. Nagyon sokáig próbálkozott nálam, de az elején elmondtam neki, hogy bonyolult életem van nem akarok ismerkedni, kapcsolatot stb. De ő nem adta fel és egyre inkább keresett akart. Úgy voltam vele, egye fene miért ne beszélgethetnénk ? Jól kijövünk, majd elmeséltem a dolgokat. Nem ijedt meg, úgy is velem akart lenni és ennek fél éve…

Sokszor beszélek a félelmeimről, mi lesz ha magatehetetlen leszek stb., de ő mindig bíztat és mindig csak annyit mond:”jóban rosszban”.

Tudom, érzem is nagyon fontos vagyok neki, de mi van ha idővel mégse tud már velem lenni? Feladja? És hat valljuk be joga van, de nekem az nagyon fog fájni…de ha kitart is, egy egészséges embert teszek tönkre, aki egy égészséges embert érdemel…

Nem akarok negatív lenni és ezen se kattogni, mert ez a gondolkodás se vezet jóra, sőt ez egyenes út az el váláshoz…de akkor is nehéz