Más is izgul az egyetemi prezentációk előtt? Hogy küzdjem le?

Ha tényleg mesterre jársz, akkor azért már túléltél jó néhány prezentációt és szóbeli vizsgát, ez is ugyanúgy meglesz ne aggódj. Nem baj ha izgulsz, nem baj ha hibázol.

En is ilyesmivel küzdök. En ilyenkor mindig arra gondolok hogyha mas ad elo, es benazik, v elakad vagy ilyesmi, akkor kb fel se tunik nekem, oda se figyelek, foleg mivel olyan témákból tartunk eloadast, amirol nincs tudásod ha nem neztel utana, ezert az se tűnne fel, ha felremondana valami infót. Ha en allok kinn, a tobbiekkel ugyanez, le se szarjak mit mondok, meg a tanárnak sincs fingja se a temamrol, teljesen mindegy mirol beszelek, a lenyeg h magabiztosan mondjam. En otthon jol atgyakorlom parszor, kis cetlire irok szavakat h ne felejtsék ki semmit. Sok sikert:) egyebkent az ilyen dolgok utan olyan megkönnyebbülten erzem magam, h neha mar orulok is neki h vannak ilyen megprobaltatasok az eletemben, legalabb van valami izgalom utana mrg a nyugodtsag

Szerintem nálam senki nem izgul jobban :D Elég sok prezentációt tartottam már életem során, pláne mióta egyetemre járok mert itt szinte az összes tárgyamból kötelező min. 1 prezentáció egy félévben. Sőt, van olyan tárgyam, amiből 6 prezentációt kell tartani egy félév alatt, köztük egyéni és csoportos prezentációkat is. Hiába csináltam már sokszor, hiába érdekel az adott téma, hiába van időm készülni rá, hiába értem, hiába szeretnék jól teljesíteni, hiába állok neki időben, hiába írok szöveget és hiába gyakorlom be stb., mindig már egy héttel előtte iszonyatosan stresszelek rajta, szorongok tőle, sírok, nem tudok aludni stb. Prezentálás közben is sokszor elfelejtem mit akarok mondani, remegek, remeg a hangom is és arra is volt példa már többször, hogy elsírtam magam közben (utána pedig mindig) vagy egyszer még el is ájultam. Lehet, hogy furcsán hangzik, de engem ez már abszolút nem érdekel. Nem érdekel ki mit szól hozzá, mit gondolnak a többiek, ciki lesz-e stb., mert úgysem tudok mit kezdeni vele, és számomra őszintén szólva egyáltalán nem bír ez semmiféle fontossággal, jelentőséggel. Tényleg sok mindent kipróbáltam, sok prezentációt is tartottam már és pszichológushoz is jártam, de ebben abszolút nem tapasztaltam semmiféle fejlődést, így abszolút elengedtem. Illetve én tényleg azt érzem, hogy ez egyáltalán nem fontos, sőt... Egyébként én mindig a csoportos prezentációkat utáltam jobban, mert úgy éreztem ott nem csak magamért felelek, más munkájának a megítélését is befolyásolja az én teljesítményem, illetve nagyobb a kontraszt és szembetűnőbb a bénaságom is. Már elengedtem. A tanárok azzal a céllal adják általában ezeket a feladatokat, hogy megtanuljunk feldolgozni egy témát, azt bemutatni másoknak, csapatban dolgozni stb., de az én tapasztalatom az, hogy a gyakorlatban ez legkevésbé sem valósul meg és nincsen valós értéke, hatékonysága.