Mit tudok tenni ha egyszerűen nincs kedvem semmihez sem?
Valahogy se az osztálytársaimmal, se a többi emberrel, senkivel nem találok semmi közöset.
Jó pár éve próbálkozok folyamatosan javítani magamon hogy kicsit könnyebben tudjak barátkozni, alapból a természetem se valami túl magabiztos, de ehhez még hozzátett egy lapáttal hogy valahogy az évek alatt minden állítólagos barátom eltolt magától előbb vagy utóbb. Igazából soha nem is volt egy igaz barátom sem, illetve egyetlen egy volt, őt viszont sajnos én üldöztem el magam mellől és mire észbe kaptam már késő volt..
Valahogy senkiben se tudok megbízni, de valahogy mintha a többieknek se lenne szüksége rám. Senkinek.
Az osztályban pl én vagyok az egyetlen aki nem tartozik sehova, már lassan egy hónapja próbálok beilleszkedni de nem nagyon jön össze. A többiek már rég megtalálták a “saját klikkjüket” én viszont kb képtelen vagyok.
Senki nem vett soha úgy figyelembe sajnos, sokáig hittem azt hogy vannak barátaim de 8 év után kiderült hogy semmi más nem volt az egész csak képmutatás, felszínesség.
Nem igazán tudok erről senkivel sem beszélek és tudom hogy nem a legjobb módszer online barátokat keresni de egyszerűen nincsen már nagyon más választásom, az elmúlt lassan két év ráadásul még jobban szétszakította az emberi kapcsolatokat így a helyzet csak tovább romlott.
Néha azt érzem minden rendben, de aztán mindig rájövök hogy csak áltatom magamat.
Valahogy nem tudom felfogni, hogy iskolában nem találsz barátokat, ott a legkönnyebb klikkesedni szerintem. Egyszóval szerintem veled van a gond és azt hozd helyre.
Munkahelyen/felnőttként nehezebb lesz mint most lenne.
Tetszik a neved, kedvenc karakterem. :)
Miért nem keresel barátokat a hobbijaidon keresztül? Én sem találom meg a közös hangot a legtöbb emberrel, mármint elvagyok velük, de egy idő után kellemetlenül érzem magam, unatkozom, próbálok kínomban felhozni valami sablon témát, ami nem is érdekel, hogy ne tűnjek bunkónak, amitől mégkínosabb lesz persze a helyzet... Az igazi társaságom én is felnőtt koromban, egyetemen és munkahelyen találtam meg csak személyesen, ott is nyíltam meg igazán. Az osztályomból kilógtam (általában láthatatlan voltam nekik és cikiztek, mert sokat jelentkeztem órán 😂), online ismerkedtem én is főleg, fórumokon, játékokban, de általában az ország másik végén élt az, akivel jóban lettünk, szóval belőlük már senki sem maradt meg.
A gátlásokat jól oldja, ha úgy érzed, jó vagy valamiben, vannak sikereid. Sokat segít a sport is. Elsősorban magadért dolgozz, ne azért, hogy az emberek befogadjanak. Nem is kötelező az osztályon belül barátkozni, sok dolog van, amivel suli mellett foglalkozhatsz. Egy idő után meg fog találni az, aki hozzád hasonló és akivel osztozhatsz ezeken a dolgokon is.
3-mas, igen ez ismerős.. Az az barátom akitől írtam hogy sajnos elfordultam, ő is ország másik felén élt tőlem vagy 5 órányi autóútra..
Az általános iskolás éveim nekem is úgy teltek hogy mintha ott sem lettem volna, már most így kilencedikben kezdtem jobban nyitni az emberek felé. Bár egyenlőre ez nem hozott még eredményt..😅
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!