Van még ebből kiút ?

Úgy érzem, hogy bármit teszek semmi se változik az életemben. Itt vagyok 26 évesen évek óta párkapcsolat nélkül, anyámmal lakom és elköltöznék szívesen de egyedül a 130 ezres albérletet kb feleslegesen fizetem . Ismerkedni, barátkozni szinte sose volt időm, mert vagy suli mellett dolgoztam vagy két munkahelyem volt vagy 3 műszakban dolgozok. Nem hiszem el, hogy mindenkinek van párkapcsolata sőt gyereke is családja ennyi idősen, saját lakás és társai . Én meg semmit se tudok csinálni, hogy előrébb jussak. Pedig annyira nem is keresek rosszul, de még ez sem elég ahhoz hogy egyedül boldoguljak az életben. Dobhatom ki az összes célom a kukába, mert bármennyire is igyekszem mindig valami keresztül húzza a számításaim . Őszintén el se tudom képzelni hogy valaki szeretni fog, mert igazi családom se volt soha vagyis engem nem szerettek gyerekként sem és meg se bízok senkiben. Olyan dolgokat kell csinálnom ennyi idősen amin más emberek már 8-10 éve túl vannak :( nem volt egyszerűen időm, sose volt penz semmire és most iszom meg a levét pedig nem én voltam lusta soha . Nem jutok egyszerűen előrébb semmiben egy célommal sem és ha nagy nehezen kiszenvedek valamit arra se lehetek büszke, mert egy velem egy idős körbe röhög mert már rég van jogsija, lakása autója családja gyereke, parkapcsolata , jó munkája , boldog élete , utazott vagy akármi ami nekem sose jutott korábban . Egyszerűen mintha semmire nem lenne hatásom. Sokat gobdolkozom , hogy csúnya vagyok vagy buta vagy mit rontok el mindenben ?