Hogyan találjam ki, hogy mit szeretnék az élettől?

28/F vagyok.

Jelenleg egy mindenes rendszergazda jellegű pozícióban dolgozom vidéken. Az utóbbi két évben, mióta itt dolgozom a munkahelyemen romlottak a körülmények, az is benne van, hogy megszűnik az informatikai részleg. Sokszor olyan dolgokat is el kell végeznem, amit nem szeretnék, vagy nem vagyok teljesen kompetens hozzá. Sajnos a munkahelyen az IT csak a szükséges rossz, és így is állnak az itteni informatikusokhoz. Itt a lakóhelyem közelében, nem felétlenül csak a saját tudásom hiányossaágai miatt, hanem a kevés álláslehetőség miatt nem igazán találnék állást a szakmámmal. És nem gondolnám, hogy sormunkás, vagy irodai adminisztrátor szeretnék lenni egy informatikai BSC diplomával a kezemben.

Perspektívákat jelenthetne számomra Budapest, ott szakamailag is tudnék fejlődni kicsit kitisztulhatna a profilom. Talán egy két irány van, amiben kaphatnék junior állásokat. Viszont sose éltem még máshol a szülői házon kívül, így lehet, hogy megterhelne az elköltözés, és a magány az albérletben. Sosem volt még párom, és tudom, hogy nem én vagyok a legjobb parti, tehát hiába van Pesten több ismerkedési lehetőség, nem gondolnám, hogy pár hét, vagy hónap alatt feltétlenül megtalálnám életem szerelmét. Tehát attól tartok, hogy egy örök magányos életszakasz kezdődne el azzal, hogy elköltözök otthonról. Ugyan a reménység megvan bennem, de nagyon valószínűtlennek tartom, hogy új hely, új élet, új kapcsolat.

Ami a szakma válaaztásomat illeti, egy régi plátói szerelem is hozzájátszott, hogy szülővárosomban kezdtem el tanulni. Nem mondom, hogy sose érdekelt az informatika, de lehet, hogy bölcsészeti vonalon jobban el tudnm magam képzelni. Ez is magyarázatot adhat arra, hogy miért nem sikerült jelentősebb eredményeket elérnem a szakmán belül. Illetve az a kérdés is felmerül bennem, hogy boldogabbá tenne-e, ha valahol, egy sok szempontból hajtósabb informatikai munkát kellene végeznem, mint, amit most végzek. A jelenlegi helyem mellett pozitívum a környezet, hogy valamelyest kötődök a munkahelyhez, illetve a kollégák nagy részével jól megvagyok. Viszont jóval stresszesebb lett az elmúlt időben a hely, vannak bizonytalanságok az állásom körül, nem biztos, hogy erre egy életet fel mernék építeni.

Küzdök azzal a régi plátói szerelemmel, ami valamelyest összefügg a szakválasztásommal. Azzal, hogy szeretném valahol biztonságban is tudni magam, amit a szülői ház valamelyest megad még, és a bizonytalanság ellenére valamelyest a munkahelyem is. Viszont vágyok arra is, hogy ne csak vegetáljak, többet lássak a világból, éljek valamennyit, megtaláljam önmagam, és a másik felem is. Úgy érzem itt kicsit befásultam már.

Bocsi hosszú lett, de most ezek fogalkoztatnak. Ha van kérdés igyekszem válaszolni.