Volt már olyan érzésed, hogy rossz korba születtél?

Túl későn születtél, hogy felfedezhesd a tengert.

Túl korán születtél, hogy felfedezhesd a világűrt.

Pont jókor születtél, hogy felfedezhesd a f@sza mémeket.

Igen, bár én meg tudom magyarázni.

Nem hiszem hogy egy olyan korba való vagyok, ami modernnek tartja magát, de még mindig képtelen teljesen felfogni, hogy az emberi jogok nem elvehetőek. Nem olyan korba való vagyok, ahol a munkásokat a teljes életükön keresztül kizsákmányolják, a vagyonkülönbség pedig egyre nő szegény és gazdag, sőt középosztálybeli és gazdag között is.

Szeretnék olyan korban élni, ahol nem téma már a klímaváltozás, és a betegségek, mert a nagyhatalmak a pénzüket nem hadászatra költik hanem a tudomány és gyógyászat fejlesztésére, és környezetvédelemre kényszerítik a kapzsi iparosokat.

Plusz szeretnék egy olyan korban élni, ahol az emberek képesek félretenni az egojukat, hiszen fel tudják mérni, hogy az érzéseik néha háttérbe szorulnak, pláne más emberek jóléte és élete mellett.

Ez pedig ahhoz kell, hogy tudjunk nyíltan beszélni a társadalmi problémákról, nem tartva attól, hogy valaki tyúkszemére lépünk.

Lehessen feltenni olyan kérdéseket, hogy: Ki felelős a legtöbb elkövetett erőszakért? Mit lehet tenni ellene? Kik élnek általában mélyszegénységben? Ki profitál abból, hogy ezek az emberek mélyszegénységben élnek? Mi a közös azokban az emberekben, akiket több atrocitás ér az életben (és amik miatt kimutathatoan megemelkedik a körükben a depresszió és öngyilkosság)? Mi a közös azokban, akik ezeket az embereket így kikozositik?

Stb...

Mindig amikor körül nézek a világban, úgy érzem, hogy nem tartozom ide; idegennek érzem magam.

Nem tudom, hogy te erre gondoltál-e, de úgy érzem, hogy a jövőbe/utópiába kívánni magad kb az a kategória, mint a nosztalgikus múltba kívánni magad.

Egy kicsit korábbi időszakhoz való mentalitásom van, valahova a 70-80-90es évekre tenném a voksom.

Én korán akartam anya és feleség lenni, hiszek a tradicionális nemi szerepfelosztásban, bár továbbtanultam, mégsem a karrierben látom a kiteljesedést, inkább az egyszerűbb ‘tipikus’ női munkák vonzanak.

Nincs extrás hobbim, nem szeretek utazgatni, viszont szeretek főzni, a gyerekvállalással,neveléssel, egészséggel kapcsolatban olvasgatni, én vagyok az aki még a tv-t preferálja a netflixel szemben, és magyarul nézek mindent.

Hiszek a kevés de valóságos emberi kapcsolatban, a papíralapú jegyzetelésben és feljegyzésekben, és még az anyukám meg az anyósom recepteskönyveit is használom.

Nekem a mai világ kicsit sok néha, ez a gender dolog, a családkép, az emberek egymáshoz való hozzáállása... ettől függetlenül van jó oldala is, fejlődött a tudomány, sok téren könnyebb az élet, háztartásvezetés,stb...