Szerintetek is toxikus ez a gondolkodásmód?
Anyumtól a legapróbb dologra is azt lehet hallani "Mit gondolnak majd az emberek?" "Mit mondanak majd mások?"
A nővérem is utálja, nekem meg rendesen gyomoridegem alakult ki miatta. Nem mintha nem lenne elég a másságom, amit ugye otthon még nem mondtam el senkinek.
Néha már azon gondolkodok, hogy jobb lenne öngyilkosnak lennem, mintsem, hogy 'szégyent' hozzak rájuk azzal, hogy a fiuk egy búza...
Van bárkinek bármilyen tippje, hogyan tudnám leküzdeni ezt a szorongást? Az életkedvem kb a béka fenek alatt van.
Kérdés hány éves vagy. Sajnos én azt látom, egyetlen mód ha minél távolabb kerül tőlük az ember és éli a maga életét úgy, ahogy akarja, leszarva kimit gondol (nyilván épeszű határokon belül értve).
Az a baj amíg nem mozdul ki az ember a mérgező közegből, addig folyamatosan vissza fogják rántani.
22 éves vagyok. Igen, tudom már rég elköltözhettem volna és független lehetnék, de sajnos az egyetem miatt nem tudtam még elkezdeni dolgozni, de most majd hamarosan tervezek.
Többnyire a fent említettek miatt nem is tervezek otthon maradni.
Sajnos nem tudom, hogy reagálnának ha outolnék, de ezért is szándékoztam várni vele addig amíg befejezem az egyetemet és meg tudok állni a saját lábamon.
A manapság divatos irányzatok ezt a gondolkodást toxikusnak minősítik és elutasítják.
De ne legyenek problémáid: 40 évesen már te is így fogsz gondolkodni, az lesz az első, hogy mások mit szólnak egy-egy döntésedhez. Sőt, már most is így gondolkodsz, csak még nem vagy tudatában. Ebben nőttél fel, ez határozza meg az életedet.
Az tény, hogy első legnagyobb és legfontosabb lépés az önállóság felé a saját kereset.
Én onnantól kezdtem fejlődni fejben is, mivel már nem kaphattam meg, hogy mennyibe kerülök, mennyibe került engem felnevelni, mennyi pénzt elviszek.
Nem játszhatták ki többet a "majd megtudod" "majd ha dolgozó ember leszel" "majd meglátod" "majd rájössz milyen a felnőtt élet" kártyákat.
Plusz végre szarhattam rá a duzzogásukra meg a "mit fognak gondolni" szövegre.
Toxikus, vagy nem, ez van, tudomásul kell venni. Nyilván az, mert láthatólag te is a hatása alatt vagy, hiszen nem mered elmondani otthon, hogy meleg vagy, mert Mit szólnak majd hozzá?
Nincs értelme ezen rágódni, anyukád ilyen, ilyen volt, ne attól várd a megoldást, hogy szembesíted vele és attól megváltozik, aztán minden rendben lesz. Annyit tudsz tenni, hogy te nem leszel ilyen. Holnap reggel kezdheted azzal, hogy elmondod mi a helyzet veled.
Nem kell tudniuk róla, hogy meleg vagy, se nekik, se a fél városnak meg az egész rokonságnak, ha ez nálatok akkora probléma...
Majd elmondod, ha elköltözöl és lesz egy komoly kapcsolatod.
Úgy tudnád leküzdeni ezt a szorongást, ha színt vallanál. Ha jól olvasok a soraid között, nem is az a legnagyobb baj, hogy így reflektálnak bizonyos dolgokra, hanem attól tartasz, hogy a másságodra is így reagálnának, és ez a félelem minden ilyen megnyilvánuláskor felszínre tör.
Vagy el kell határoznod, hogy akkor mondod el, amikor már külön élsz, mikor már anyagilag és érzelmileg is függetlenebbé váltál, de ez a kérdés nem azt jelzi, hogy még évekig "gond nélkül" magadba tudnád tartani.
Köszönöm szépen a válaszokat! :)
Hát, szerintem az lesz, hogy még 1-2 évig nem outolok, max a testvéreimnek, és majd ha befejezem az egyetemet és kapok egy biztos állást, akkor outolok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!